[Driving me crazy~] 32.fejezet [+18]

Először is szeretnénk bocsánatot kérni a nagy szünet miatt, szóval BOCSÁNAT! T_T

Yongguk POV

- Hát, veled is lehet még beszélni, Bang Cheolyong? – vettem el a telefont Yongnam kezéből, majd mosolyogva szólaltam meg.

- Yongguuuuuuuuuk~ régen beszéltünk. – hallottam meg az ismerős hangot.

- Mesélj, mi van veled, Cheolyong.

- Mir. Vagy már elfelejtetted?? – kapta fel a vizet rég látott unokatestvérem.

- Jól van, akkor mi újság, MIR?

- Máris jobb. Mindenki Mirnek hív, csak te nem… Szóval azért hívtalak titeket, mert veletek akarom tölteni a nyarat. Mint régen, amikor állandóan Yonnamot és engem ugrattál a homokozóban… persze, most nem homokoznánk vagy ilyesmi…

- Öhm, ennek örülök meg minden, de tudod, mi most dolgozunk. Sajnálom.

- Hol? – kíváncsiskodott.

- Jejun.

- Ooh, hát arra nem számítottam, hogy nyári melótok lesz… - váltott át szomorúra Mir hangja. – Hát, akkor majd még hívlak titeket. Sziasztok.

- Szia, Mir. – köszöntem el tőle.

- Majd még hívlak. –ismételte s ezzel megszakította a vonalat.

- Szegény kölyök… majd elhívjuk, ha lesz rá lehetőségünk. – fordultam oda Yongnamhoz. – De most visszamegyek Himchanhoz, mindjárt megyünk vissza a többiekhez.

- Okés, de… haladjatok. – kacsintott rám, ezzel nyilvánvalóvá téve, hogy célzott valamire.

- Héé… te csak ne célozgass. – szóltam vissza, de már el is indult a többiek felé.

Beleszippantottam a friss levegőbe és szinte dalolászva visszaindultam szerelmemhez. Felteszem, ha látott volna valaki, egy őrült-cukrosbácsinak hitt volna. A mosoly abban a pillanatban, amikor megláttam Himchant az arcomra fagyott.

- Hahahahha, ez most komoly?? – tört ki a nevetés, egy ismeretlen lányból, aki túl közel merészkedett Himchanhoz…

- Hát, igen… hihetetlen mi? És akkor simán elrepült, mintha ott sem lett volna!

- Neeeem…hahah, hát ez jó. – folytatta a nevetést a lány.

- Khmm… - hívtam fel magamra a figyelmet. – Himchan? Ő kicsoda?

- Oh, Yongguk…had mutassam be Suzyt.

- Örvendek. - nyújtotta a kezét, mint megtudtam, Suzy.

- Szint úgy. – mondtam, majd kezet fogtam vele. Unottan néztem végig rajta. Ha nem lenne Himchan szépnek találnám. Hosszú, egyenes barna haj, frufruval. Kedves mosoly az arcán, barátságos szemek. Közelebb álltam Himchanhoz, majd egy szúrós pillantással megkérdeztem:

- Miről beszélgettetek?

- Csak elmeséltem neki, amikor Alexander megtámadott egy bogarat, és végül a kutya menekült el a kert másik végébe. – válaszolt Himchan mosolyogva.

- Ahaaaa….értem.

- Na de nem tartalak fel tovább titeket, fiúk. – mondta Suzy. – Sziasztok.

- Várj, Suzy. A barátaimmal éppen egy kis tábortűz mellett beszélgetünk, nem lenne kedved eljönni?? – kérdezte Himchan csillogó szemekkel.

- De nekem meg kell keressem a—

- 10 percre?

- Oké. Köszönöm a meghívást.

- Akkor erre gyere… - mutatta meg az utat Himchan. Hárman indultunk vissza a többiekhez, én pedig – pedig nem szokásom- bevágtam a durcát. Himchan egész úton a lánnyal társalgott. Nem kéne ilyen könnyen féltékenynek lennem… de hát nem tehetek róla. Himchan helyes fiú, a lányok pedig nem vakok. Ráadásul rendes…

- Jéééé! – kiáltott el Suzy, amint megérkeztünk a panzióhoz. – Én éppen ide tartottam… ez lesz a munkahelyem a nyárra!

- Ez most komoly?? Mi is itt dolgozunk. – nézett rá Himchan kerek szemekkel. Én meg gyilkos tekintettel.

- Igen… éppen ide tartottam. Délutánra kellett volna megérkezzek, de közbejött valami. Felhívtam Jaejoongot és azt mondta, nem baj, ha később jövök.

- Kirááály. – örvendezett Himchan. – Akkor menjünk hátra, ott vannak a többiek. Tovább mentünk a hátsó udvar felé, mire megérkeztünk Eliékhoz, mindenki frissen sült mályvacukrot evett. –Jaejoong! Nézd kivel hozott össze a sors. – húzta oda Suzyt Himchan. A „sors” szó hallatán felszisszentem, de senki nem vette észre.

- Á, Suzy, hát itt vagy! Szóval fiúk, ő lenne az utolsó munkatársatok. – Mindenki felnézett az új jövevényre.  Suzy kedvesen mosolygott le rájuk.

- Sziasztok. Remélem, együtt tudunk majd működni. – intett mindenki felé, majd a főnök helyet kínált neki és mi is visszaültünk a helyünkre. Myungsoo, vagyis L, szinte megbabonázva bámulta a lányt. Mindenki bemutatkozott, kedvesen csevegett vele.

- Szóval, azért is hívtam össze a társaságot, hogy megbeszéljük, mi hogy legyen az elkövetkezendő néhány hétben. – váltott át hivatalos hangnemre Jaejoong. – Ti mind a konyha illetve, étterem részlegre lesztek kiosztva. Himchan, Kiseop, Kevin és Daehyun ti lesztek a pincérek. – fordult oda az említett személyekhez, ők pedig bólintottak egyet, jelezve, hogy megértették. – A ti feladatok a vendégek rendelésének a felvétele, majd kiszolgálása. Ne feledjétek; mindig a vendégnek van igaza. Végezzétek pontosan a dolgotokat, és minden rendben lesz. A ruhátokat holnap reggel megtaláljátok a szobátokban. Yongguk, Yongnam, ti fogjátok fogadni a vendégeket. A recepciós pultnál fogtok dolgozni; fogadjátok az érkező vendégeket, elkíséritek az asztalukhoz és kiküldtök hozzá egy pincért. A többit megbeszéljük reggel, megmutatom nektek, hova kell felírni az asztalfoglalásokat, ha telefonon foglalnak asztalt. – Mosolyra húzódott szájjal folytatta – És kérlek, mindig legyen rajtatok a névtáblátok, mert egyenruhában tuti összekevernélek titeket. – Mindenki felnevetett, Suzy furcsán méregetett minket. Eli befestette Yongnam haját szőkére, így (majdnem) teljesen egyformák voltunk. – Zelo, Jongup, Youngjae és Suzy, ti a konyhában lesztek. Kisegítitek a séfet, mosogattok, előkészítitek a hozzávalókat, ilyesmi. Pontosan kövessétek az utasításokat, különben az étel nem lesz megfelelő, és akkor mérges leszek. Eli téged pedig, második séfnek osztottalak be. A jelentkezési lapon említetted, hogy tudsz főzni, úgyhogy ha megfelel, akkor ez lesz.

- Rendben, főnök. – egyezett bele Eli.

- Végül, Myungsoo, te ott segítesz, ahol kell. – L, mintha most kelt volna fel nézett rá Jaejoongra. Eddig az új lány bámulásával volt elfoglalva.

- Öhm, oké, oké…értettem.

- Akkor ezzel megvolnánk. Én most megyek. Holnap találkozunk, emberek. Jóéjt!

- Szia! – válaszoltuk egyszerre. Azt mondta, hogy akkor viselkedjünk vele hivatalosan, amikor dolgozunk. Mindenki elégedetten emésztgette a kiosztott munkát, majd visszamentünk a szobáinkba. Mihelyst kettesben maradtunk Himchannal kitört belőlem.

- Nagyon elvoltatok ezzel a csajjal.

- Suzynak hívják, Yongguk.

- Tudom nagyon jól.

- Jaj, Yongguk, nyugodj meg. Jófej, kedves. Ennyi.

- De… - nem engedte, hogy befejezzem a hisztis kirohanásom, amit senki más előtt nem tennék meg. Közelebb lépett és megcsókolt.

- Ellened semmi esélye se lenne. Amúgy sem próbálkozott, és nem hiszem, hogy fog. – majd ismét megcsókolt. Nyugodt mosoly ült ki az arcomra, a tudattól, hogy még egy ilyen lány sem hódíthatja el tőlem Himchant.

Eli POV

Mivel gazdag családból származom, soha nem kellett megdolgoznom a pénzemért. Persze ez nem azt jelenti, hogy egy lusta dög vagyok, de találtam jobb elfoglaltságot is… a Bang ikrekkel. De örülök, hogy ezen a nyáron dolgozunk, mert egyszer el kell kezdeni. Jejun, a többiekkel (Yongnammal), jó arc főnökkel, csodálatos helyen és még fizetnek is. Az utazás előtt pár nappal egyik délután Yongnammal az ágyban fetrengtünk, mikor kitalálta, hogy unalmas, hogy már lassan 18 éve ugyanolyan színű a haja és változtatni szeretne. Kikérte a véleményem, amit később természetesen nem kimondottan díjazott. Nem értem, mi a problémája a szivárvány kb összes színével, na mindegy… Férfiak… Végül kiegyeztünk egy szőkében és szerelmem már aznap megkapta a „Szöszke” jelzőt. Ezért persze megkaptam, hogy ő is hívhatna így, mert én is az vagyok, de éltem a szerzői jogokkal. Azzal viszont nem számoltunk, hogy Yongguk haja is ilyen már évek óta. Az ikrek első találkozása Kim Jaejoonggal, ugyanis a főnök konkrétan azt hitte megbolondult és megkérdezte Himchant, hogy tényleg két Yonggukot lát-e. Erre Bunnychan –egész jól belejöttem ezekbe a becenevekbe, szerintem később mindenkinek adok egyet- jól kinevette és elmesélte, hogy mikor először találkozott Yongnammal, ő is azt hitte begolyózott. Még első este találkoztunk a még hiányzó munkatársunkkal, aki egy lány. Egy szimpatikus lány. Durva. Persze nem kerülte el a figyelmem, hogy egy bizonyos Bang Yongguknak –akinek nem merek becenevet adni-, nem kimondottan nyerte el a kegyeit. Remélem, majd megbarátkoznak, hiszen a nyár hátralevő részét kénytelenek lesznek együtt tölteni. Jaejoong kiosztotta a másnapi feladatainkat, majd lelépett. Egészen tetszett a beosztás, én lettem a második séf. Mindig szerettem anyának segíteni a konyhában, néztem mit hogyan csinál és lassan megtanultam főzni. Akkor még azt hittem, hogy ez cuki meg ilyesmi és, hogy talán ez bejönne a csajoknak, de így visszagondolva elég buzis. Mostmár mindegy. Élveztem, hogy a konyhában én lehetek a főnök, ha már az ágyban képtelenek vagyunk eldönteni, melyikünk a dominánsabb hím. Ahogyan Jaejoong már említette, csak reggeli-, ebéd,- és vacsoraidőben kellett a konyhában tartózkodnom. Ezek között pedig, ha nem a VinSeop párost, akkor a főnököt bosszantottam. Őt természetesen nem szándékosan.

-Már megint itt vagy, Eli? – szólt rám Yongguk sokadik alkalommal, mikor a dolgom végeztével szerelmem karjaiba siettem. – Legalább Himchant magaddal hozhatnád néha…

- Bocsi, de a pincérsrácodnak más vágyait kell kielégítenie. – majd őt ignorálva Yongnamhoz fordultam édes ajkaira éhesen, de úgy tűnik, a nagyfőnök a figyelmemre éhezik, mert folytatta.

- Ellison Kim, a következő ilyennél szétrúgom a segged és ebben Yongnam sem akadályozhat meg. – erre védelem gyanánt Szöszkém háta mögé bújtam és már nyújtottam volna ki a nyelvem, de ekkor Yongguk szája ijesztően kárörvendő vigyorra húzódott. A következő pillanatban egy hatalmas kezet éreztem meg a vállamon. Összerezzentem és anélkül, hogy megfordultam volna, tudtam kihez tartozik.

- Figyelj Eli… Mondtam, hogy oké, hogy melegek vagytok és csináltok ezt-azt egymással. De azt is mondtam, hogy ha egy mód van rá, ezt munkaidőn kívül tegyétek. Szerinted mit gondolhatnak a vendégek??? – szólt rám a héten már nem is tudom hányadszor a főnök. (Igen, akármi is lesz, Yongguk marad az én nagyfőnököm.)

- Hogy meleg fogadtatásban van részük…? – próbálkoztam. Egy pillanatig azt hittem, elvetettem a sulykot, de aztán mindhárman hangos nevetésben törtek ki. Erre aztán a srácok is odatömörültek, de Jaejoongék annyira nevettek, hogy nem tudták elmondani, mert mindahányszor megpróbálták, újabb röhögő görcsöt kaptak. Aztán szerencsére percek múlva abbahagyták és a főnök a könnyeit törölgetve próbálta komolyra venni a szót.

- Kérlek, csak pár napot bírj ki, este úgyis egymáséi lehettek, szombatra kaptok egy szabadnapot. – először azt hittem szivat, de kiderült, hogy mégsem. 

A napok gyorsabban teltek, mint gondoltam és már azt vettem észre, hogy mindannyian vidám fejjel –kivéve Jongup és Youngjae, akik elég nyúzott képpel másztak le- ülünk az asztalnál a reggelit magunkba tömve és a napi programot tervezgetve. Úgy döntöttünk, a délelőttöt a strandon töltjük közösen, majd mindenki megy amerre lát. Miután jóllaktunk, elmosogattunk magunk után és felmentünk összekészülődni. Yongnam azonnal a szekrényéhez ment, előhalászta a fürdőnaciját, én pedig lefeküdtem az ágyra.

- Hát te nem jössz, vagy mi? – nézett rám csodálkozva.

- Nyugi Szöszke megyek én, de semmi pénzért sem hagynám ki a műsort.

- Először is.. Ha még egyszer Szöszkének hívsz, nem fekszek le veled. Másodszor pedig, milyen műsorról beszélsz? – értetlenkedett, közben pedig folytatta a vetkőzést. Én perverz vigyorra húztam a szám és alaposan végignéztem a testét. – Á, szóval ezt szeretnéd? – húzta egy picit lejjebb az alsónadrágját, én meg hatalmasat nyeltem. – Nos, álmodozz csak szívem, amiért Szöszkéztél, a mai műsor elmarad. – ezzel magára csapta a fürdő ajtaját. Tudtam, hogy nem haragszik igazán, úgyhogy én is gyorsan átöltöztem, aztán úgy mentünk le, mintha mi sem történt volna.

Hiányzott már a tenger, nem is emlékszem, mikor voltam utoljára. Egész kicsi korom óta imádom a vizet, de sajnos idő híján be kellett érnem a medencével. Most viszont itt vagyok és nincs az az Isten, aki visszatarthatna. Szereztünk labdát, úszógumikat, matracokat, alaposan bekentük egymást és versenyt futottunk, hogy ki ér hamarabb a vízbe. Eleinte kicsit aggódtam, hogy Suzy és L hogyan fog boldogulni újoncként egy rakás közeli –ráadásul meleg- barát között, de állták a sarat és jól beilleszkedtek. Vagy három óra megállás nélküli fürdőzés után kiültünk pihenni egy picit.

-Éhes vagyok, hozok valamit enni. Ti is kértek, srácok? – kérdezte Suzy, mire mindenki igenleges választ adott neki. – Rendben, akkor mindjárt jövök. – már indult is, de Myungsoo hirtelen felpattant és mellette termett.

-  Megyek segítek. – mondta kissé pirulva. Azzal otthagytak minket.

- Milyen jól elvannak ketten. – állapította meg Daehyun.

- Jaja, tök aranyosak együtt. – helyeselt Youngjae.

- Hé, mit szólnátok, ha építenénk homokvárat, amíg rájuk várunk? – ajánlotta fel Zelo, mi pedig egyetértettünk vele. Neki is láttunk, de ennyien nem fértünk oda, úgyhogy karon ragadtam Yongnamot.

- Építkezzetek csak, mivel mind nem tudjuk csinálni egyszerre, mi elmegyünk sétálni egyet.

- De fényes nappal van és amint látod tömve a part. Szerintem vagy nagyon csendben, vagy inkább este… sétáljatok. – formázott idézőjelet a „sétáljatok” szónál ujjaiból Yongguk.

- Tudod én nem te vagyok. – világosítottam fel.

- De van egy ikertestvére, aki veled megy. – nevetett Jongup. Mit sem törődve velük, otthagytuk őket és elindultunk.

Gyaloglás közben rengeteg csaj megfordult utánunk, volt aki még oda is merészkedett, de gyorsan lekoptattuk. A sziget ezen részén még sosem jártam ezelőtt, de nagyon tetszett. Addig-addig folytattuk felfedező utunkat, mígnem a tömeg szépen lassan elfogyott és egy sziklásabb partszakaszhoz értünk. Nem maradhattunk sokáig, hiszen lehet, hogy L-ék már visszaértek az ebéddel és félő volt, hogy egy morzsa sem marad nekünk mire odaérünk. Szerencsére a többiek most nem voltak troll hangulatban, így mi is jóllakhattunk. Kaja után pihentünk egy kicsit, aztán visszamentünk még egy kicsit a vízbe. Délutánra mindenki magának szervezett programot. Yongguk és Himchan visszamentek a partra, Kiseop és Kevin vásárolni indultak, Jongup és Youngjae moziba, a Daelo páros itthon maradt, Myungsoo Suzy-t vezeti körbe a környéken, én pedig mindenfélét terveztem a Szöszkémmel. Még múltkor láttam egy palacsintázót a városban és mindenképpen el akartam hívni ide Yongnamot. Amerikai palacsintát rendeltünk és nagyon örültem neki, hogy olyan az íze, mint annak, amit Amerikában kapni.

- Ez komolyan olyan, mint az igazi? Mindig meg akartam kóstolni...

- Ízlik? - mosolyogtam rá.

- Nagyon! Hozhattál volna, mikor voltatok...

- Nos.. A helyzet az, hogy mindig akartam hozni, csak... - vakargattam a tarkóm és egyszerűen képtelen voltam befejezni a mondatot.

- Csak mi?

- Mindig megettem... - vallottam be, mire kiröhögött.

- Ez esetben egyszer veled kell mennem, nehogy megint így járjunk.

- Mindenképpen. - mosolyogtam rá.

- Viszont.. angolul neked kéne megtanítani, mert azzal komoly problémáim vannak.. - pirult el.

- Ezer örömmel. Kezdhetnénk akár most is.

- Komolyan? Taníts mester! - csillant fel a szeme hirtelen. Annyira aranyos.. Ilyenkor mintha egy másik, egy gyerek Yongnam ülne előttem.

- Nos, akkor kezdjünk egy egyszerű, de nagyszerű mondattal. Ez az alapok közé tartozik. Mondd utánam: Eli is the best.

- Eli... ennyire azért nem vagyok nulla angolból... - a francba. Hol van ilyenkor az én gyermeteg Yongnamom? Ez után persze tényleg csiszoltunk a tudásán. Tanítottam neki új szavakat, kifejezéseket és közben nagyszerűen szórakoztunk. Mint mindig. Miután itt végeztünk, egy szimpatikus cukrászdát vettünk célba. Ezzel még nem is volt gond, a pincér lány szépen mosolygott hol szerelmemre, hol pedig rám. A probléma ott kezdődött, hogy meg akartuk mutatni neki, hogy ezt feleslegesen teszi... Páros kelyhet kértünk mindenféle földi jóval megpakolva. A lány gyorsan meg is hozta nekünk és nagy meglepetésemre az undornak még csak nyomait sem láttam az arcán. Yongnammal ugyanarra gondolhattunk, mert a szám elé tartott egy kanál fagyit és közben a csajra sandított. Elmosolyodtam és bekaptam a falatot. Még a számat is megnyaltam utána. A lány pedig egyre jobban élvezte a műsort. Hát ez csodálatos. Végül a pincérlány figyelmen kívül hagyása mellett döntöttünk. Ijesztő volt. Nem csoda hát, hogy olyan gyorsan végeztünk. 
Nem akartuk az estét -legalábbis egy részét- a szobában tölteni dolgokat művelve, úgyhogy miután kicsíptük magunkat, nekivágtunk az éjszakának. Mire elindultunk, a többiek már rég leléptek Daehyunék kivételével, akik a maradás mellett döntöttek. Még délután hazafelé séta közben kinéztünk magunknak egy szimpatikus szórakozóhelyet a parton. Amint odaértünk megbizonyosodhattunk róla, hogy jól döntöttünk. Ez lehet a környék legjobbja, ugyanis rengeteg ember táncolt, vagy iszogatott bent, vagy éppen kint a teraszon. Amíg én ülőhely után néztem, Yongnam elment, hogy szerezzen valamit inni. Bent már az összes asztalt elfoglalták, úgyhogy keresztül préseltem magam a vonagló tömegen és örömmel konstatáltam, hogy akadt még néhány szabad hely. Leültem egy szimpatikus asztalhoz és vártam a párom. Pár perc múlva végre Yongnam is felbukkant két koktéllal a kezében. Letelepedett velem szembe és elém rakta a nekem szánt italt, majd belekortyolt a sajátjába.

- Te Yongnam, az nem női koktél véletlen? - kérdeztem rá pár pillanatnyi hatásszünet után. Mióta ideért vele, ezen járt az agyam.

- De igen. - felelte a világ legnagyobb természetességével.

- Miért iszol ilyent? Tiszta buzis. - röhögtem ki szerelmem.

- Elmondanám neked drága Eli, hogy történetesen az vagyok.. Sőt te is az vagy, csak úgy megjegyezném. - ajándékozott meg egy gyilkos pillantással. Nem tudtam mit felelni, hiszen igaza volt.

- Heló srácok! - szólított meg minket egy ismeretlen női hang. Felnéztünk és egy nagyjából velünk egyidős lány állt előttünk. Egy nem túl sok mindent takaró, testhez simuló sötétkék koktélruhát viselt. Hosszú fekete haját kiengedve viselte.

- Szia. - feleltük egyszerre Yongnammal unott hangon. Remélem nem rá hajt, mert akkor kénytelen leszek megmutatni, hogy ki itt a főnök.

- Nem lenne kedvetek táncolni velem és a barátnőmmel? - kérdezte, majd a háta mögé mutatott egy lányra, aki ugyanolyan ruhát viselt, csak világoskéket, a haja pedig csak a válláig ért. Visszanéztem a sötét ruhás lányra és szóra nyitottam a szám, hogy udvariasan visszautasítsam, ám ekkor ő az asztalra támaszkodott és úgy behajolt, hogy mindent láttam, amire egyébként nem voltam kíváncsi. - Utána pedig folytathatnánk a bulit privátban, ha értitek, mire gondolok. - súgta oda kéjes hangon. Már éppen el akartam hajtani, mondván, hogy ha dugni akarunk, akkor otthon maradunk, de abban a pillanatban bevillant az elmémbe egy jelenet, amitől olyan röhögőgörcsöt kaptam, hogy azt hittem megfulladok. Kínomban már az asztalra borultam, úgy nevettem tovább. Mikor nagy nehezen abbahagytam és a könnyeimet törölgetve felnéztem, a két libának hűlt helye sem volt, hanem egy engem videózó Yongnammal találtam szembe magam.

- Ugye tudod, hogy hat és fél perce folyamatosan röhögtél? - nézett fel kuncogva a telefonja mögül. - Ennyire viccesnek találtad az ajánlatot? Pedig én is hasonlón törtem a fejem. - biggyesztette le ajkait, szomorúságot színlelve.

- Ne haragudj, csak eszembe jutott valami és kitört belőlem. Hidd el, neked kérned sem kell.

- Akkor akár mehetnénk is táncolni. - pattant fel szerelmem a helyéről. - De előtte elmesélhetnéd miféle csodálatosság jutott eszedbe.

- Tudod.. Yongguk év elején megajándékozta Himchant..

- De akkor még nem is szerette. - nézett rám csodálkozó szemekkel.

- Csak ezt állította. Ráadásul a drága ikertestvéred kisebbik énje már akkor is nagyon izgatott lett a hiányos öltözetű Bunnychan közelében.

- Nem értem az összefüggést, mi volt ez az ajándék dolog?

- Egyszer lenyúltuk a ruháit és hasonló darabot kapott helyettük, mint a lányokon volt, csak éppen pinket. Én pedig, hogy még nagyobb legyen a poén, Yonggukot bezártam hozzá. Képzelheted... Himchan pedig megtartotta a ruhát és a nagyfőnököt jó kis szülinapi ajándékkal lepte meg. Eszembe jutott, hogy lehet azóta is beveti néha. Elképzeltem, ahogyan ugyanezeket mondja Yongguknak ugyanígy adja elő.

- Hát ez tényleg nem semmi. - nevetett szerelmem, majd a táncoló sokaság felé kezdett vonszolni. Beverekedtük magunkat a tömegbe, majd mi is felvettük a ritmust. Egymásnak simulva ringatóztunk kiélvezve minden egyes érintést, mozdulatot. Az egész olyan volt, mint a... szex. Eddig fel sem tűnt az eredménye annak, hogy Yongnam az alsó felemhez dörgöli a formás fenekét.

- Na mi az Eli, csak nem felizgultál? - súgta érzékien a fülembe. Forró leheletétől kirázott a hideg és ha ez lehetséges, még jobban kívántam.

- Ugyan már. Csak nem gondolod, hogy ennyitől.. – a mondatom már nem tudtam befejezni, hiszen az én egyetlen Yongnamom az ágyékomnak dörgölte a sajátját. Úgy vettem észre, ő is annyira élvezte a táncot, mint én.

- Hazudsz. – suttogta az ajkaimra, majd utánuk kapott. Hezitálás nélkül csókoltam vissza, nem érdekelt, hogy akárki láthatja. Nyelveink vad táncot jártak, és az összes akaraterőmet össze kellett szednem, hogy ne tépjem le ott helyben a ruháit. Persze ez az erőm is véges, úgyhogy jobbnak láttam minél hamarabb hazaérni.

- Mennünk kéne. – szakadtam el tőle nagy nehezen.

- Hová ez a nagy sietség? Olyan jól érzem magam. – dörgölőzött továbbra is. Szándékosan játszott az idegeimmel. Na várj csak Bang Yongnam…

- Választhatsz szívem. Most azonnal elindulunk, vagy itt helyben teszlek magamévá mindenki szeme láttára.

- Tudod, engem nem kimondottan zavar a hol. – villantotta rám a perverzebbik vigyorát.

- Vigyázz mit mondasz. – zártam le a témát egy Yongnaméhoz hasonló mosollyal az arcomon, majd kézen ragadtam és kifelé kezdtem rángatni az épületből.

A hűvös esti levegő valamennyire enyhítette a vágyamat. Ugyanezt nem mondhattam el Yongnamról, aki folyamatosan taperolt, simogatott és csókolgatott ahol csak ért. Ha nem féltem volna, hogy ránk hívják a rendőröket, simán magamévá teszem az utca kellős közepén. Szépen lassan az utcák lámpái már csak halvány fényforrásként funkcionáltak, ugyanis leértünk a partra.

- Mit keresünk itt? – csodálkozott Yongnam.

- Nagyjából tíz perce azt mondtad, téged nem zavar a hol. – világosítottam fel.

- Te most komolyan itt.. végülis miért ne. – támadott le ismét.

Fogalmam sincs hogyan, vagy mikor kerültek le rólunk a ruhák, csak arra eszméltem fel, hogy Yongnam a ruháinkon fekszik, én pedig épp a második ujjam készülök belévezetni, miközben hímtagját a számmal kényeztetem kéjes nyögéseket kiváltva ezzel belőle. Mikor már úgy éreztem, hogy készen áll, óvatosan belé hatoltam, majd lassan mozogni kezdtem. A testünk ritmusosan ringatózott teljes összhangban, akárcsak korábban a táncparketten. Már épp gyorsítani akartam a tempómon, mikor szerelmem fordított a felálláson és immár én feküdtem a földön, ő pedig még mindig rajtam ült.

-Sosem bírod ki, hogy valamilyen módon ne te irányíts, mi? – néztem rá, mire egy elégedett vigyort kaptam válaszul. – Le sem tagadhatnád, hogy Bang vagy…

Yongnam bármiféle finomkodás nélkül eszeveszett sebességgel kezdett lovagolni rajtam. Nem tudtam mibe markolhatnék, ugyebár semmi lepedőnk nem volt, így megfogtam a felettem vonagló szerelmem csípőjét, még gyorsabb tempóra ösztönözve ezzel. Nem is kellett sok, elért a vég és Yongnamba élveztem, majd hamarosan ő is követett. Lihegve rogyott rám és lágy csókot váltottunk.