[Driving me crazy~] 31.fejezet

Yongguk POV

- Jó napot! Mit hozhatok önöknek? –közeledett hozzánk Himchan, szűk fekete naciban, fehér ingben és egy sima fekete kötényben. Basszus, túl szexi volt.

- Hmm.. Mondjuk magadat ruha nélkül?

-Y-YONGGUK?  Ti meg mit kerestek itt?? – kerekedett el a szeme, amint körbepillantott az ismerős arcokon.

-Surpriseeeeeeeeeeeeee~ ! – ugrott a nyakába Eli.

- Hét, Eli, el a kezekkel Himchantól. – álltam fel az asztaltól, hogy ezúttal én ölelhessem meg rég nem látott barátomat.

- Ah végre. Azt hittem soha nem fog eljönni ez a pillanat. A Hiányzik Himchan féle Yongguk nem éppen kellemes társaság. – folytatta mit sem törődve a diszkrét mindjárt-megöllek pillantásommal.

- Fog be, Eli! – ütöttem meg a vállát.  Erősebben kellett volna, ugyanis hangos nevetésbe kezdett Yonnammal együtt.

- Ohh, nyugi mát Yongguk.  – törölgette szemét a nevetéstől keletkezett könnyei miatt.

- Khm… izééé  - szólalt meg ismét Himchan. – Nem Japánban kéne lennetek??

- Hááát… úgy döntöttünk meglátogatunk inkább. – pacsizott le vele Yongnam, majd a többiek is üdvözölték.

- De hát…

- Ha jól tudom, akkor mi most vendégek vagyunk itt, igaz? – ült vissza az asztalhoz Eli, ezzel megszakítva szerelmem hitetlenkedését. – Szóval, PINCÉR, hoznál nekünk valami finomat? – mosolygott rá Himchanra. – Én valami hidegre vágyom, mondjuk egy nagy adag RedBullos jégrémre, ti mit kértek?

- Én egy nagy adag Mandugukot kérek. – folytatta Yongnam. Himchan csak bámult, mint aki szellemet látott.

- Én Samgyetangot, Kiseop pedig Hobak Namult kér, igaz? – fogta meg a mellette ülő kedvesét Kevin. Végül Daehyun, Zelo, Jongup, Youngjae és végül én is leadtam a rendelést. Himchan kapkodta a fejét, mindenki megváltoztatta az előző kérését, így teljesen belegabalyodott.

- Lesz még valami, KEDVES vendégek? – erőltetett az arcára egy aranyos mosolyt.

-Nem…- mondtam visszatartva a nevetésem. Mihelyst belépett egy ajtón, ami valószínűleg a konyhába vezetett, mindenkiből kitört a röhögés. Körülbelül 20 perc múlva a rendeléseket tartalmazó tányérokkal bűvészkedve tért vissza.

- Jó étvágyat uraim! – fújta ki a levegőt. – Ha kel még valami, állok a rendelkezésükre.

- Egyéb szolgáltatásokkal is tud szolgálni? – néztem rá egy féloldalas mosollyal.

- Úúúúúhúhúú. Úgy látom nem tesz jót neked a Himchan-elvonás, barátom. – veregetett vállon Eli.

- A-Akkor, én most visszamegyek dolgozni… - dadogott paprikavörös arccal. Mindenki nekilátott enni. Ami nekem is ment volna, ha Himchan nem rázogatta volna a formás hátsóját abban a szűk nadrágban előttem. Figyeltem őt miközben dolgozott, bár még nem volt csak egy-két vendég. Aztán hozzá csapódott valami gyerek. Amint láttam jóízűt beszélgettek ketten…

- Hé, Himchan! Kaphatnék még egy kis vizet? – szóltam oda neki. Megfogta az idegen gyerek kezét és odahúzta hozzánk.

- Srácok, had mutassam be Kim Myungsoot. – mutatott a mellette álló fekete hajú fiúra. Valamiért nem tetszik nekem. – A tulaj unokaöccse, aki be fog nekem segíteni a nyáron.

- Sziasztok! Már sokat hallottam rólatok. – intett a kezével.

- Ó hát itt vagytok fiúk! Már vártalak titeket. – jött be az ajtón egy igazán szép férfi. Nem szoktam férfiakra mondani, hogy szép, de ő az volt. Persze Himchannál nem szebb. Ő a legszebb. – Kim Jaejoong vagyok, feltételezem te vagy Yongguk. Láttam a képed a jelentkezési lapon. – mindenki felállt az asztaltól.

- Öhhhmm, ami azt illeti én Yongnam vagyok. Ő Yongguk. – mutatott rám ikertestvérem. – Ikrek vagyunk.

- Ah, éértem. Nos akkor üdv, én vagyok az új főnökötök. – nyújtott kezet felém.

- Várjunk csak. – nézett rám kerek szemekkel Himchan. – Ti … ti most…

- Igen itt fogunk dolgozni. Veled és…. Myungsooval. – erőltettem kedvességet.

- Áá, ez most komoly???? – ugrott a nyakamba. Talán most jutott el a tudatáig, hogy konkrátan egész nyáron együtt leszünk.

- Khm, szóval. Ha befejeztétek az evést, Myungsooék megmutatják a szobáitokat. Holnap kezdtek. Reggel nyorlcra legyetek itt, hogy megbeszélhessük a beosztást. Holnaptól ugyanis elkezdődik a nyári szezon, ami rengeteg vendéget jelent. Nem fogadok el semmi kifogást, se késésre, se másra. Elvárom a pontos és tisztességes munkát, értve vagyok? – komoly hanggal beszélt újdonsült főnökünk.

- Igen, uram! – mondtuk egyszerre.

- Ha rendesek lesztek, én is az leszek. – mondta, immár nagy mosollyal. – Ma este terveztem egy kis tábortüzes-piknikszerűséget. Már ha benne vagytok..

- Persze, benne vagyunk. – mondtam, majd ránéztem Himchanra. – Lehetne egy kérésem, főnök?

- Ugyan, hívj csak Jaejoongnak. És persze, ha elintézhető.

- Lehetne egy szobám Himchannal?

- Hm? Ti ismeritek egymást? – nézett kettőnkre. Himchan azon nyomban elpirult. – Óóó… mi ez a reakció? Ti…. ti ketten melegek vagytok?

- Öhm, ezt most komoly ennyiből kitalálta? – döbbentem meg.

- Ami azt illeti… ebben a témában eléggé otthon vagyok, de ezt most hagyjuk. – nevetett kínosan. – Persze, lehet egy szobátok. És  csak hogy tudjam… vannak itt még… párok?

- Khm… hát…

- Én és Himchan. Yongnam és Eli. Daehyun és Zelo. Kevin és Kiseop. Youngjae és Jongup. – soroltam fel mindőnket. Jaejyongnam és Myungsoonak leesett az álla, már szinte a padlót súrolta.

- Ez…most komoly?  - nevette el magát. – Ez komoly…

- Remélem, attól még megkapjuk a munkát.

- Meg… amennyiben ez a szituáció nem hat ki a munkátokra. Addig rendben van. Nos, nem is zavarok tovább, este találkozunk, fiúk. Myungsoo… - rázta meg a fiú vállát. - Myungsoo itt vagy? Te is menj és csináld a dolgod.

- Öhm rendben…huh…akkor, ha befejeztétek az …evést szóljatok és megmutatom a szobátokat. – mondta Myungsoo és kiment az étteremből. Azt hiszem kicsit rosszul fogadta a dolgot.

Miután mindenki befejezte az evést, és Himchan felfogta, hogy ezzel nem rontotta el a mi nyarunkat, szóltunk Myungsoonak és megmutatta nekünk a szobáinkat. Természetesen a többiek is párba rendeződtek, aminek eredménye egy sápadt Myungsoo lett. Szegény srác.

Végre kettesben maradtunk Himchannal a közös szobánkba.

- Szóóval, szia Himchan. Hiányoztál. – húztam magamhoz.

- Yongguk, te is nekem. Ne tudd meg mennyire.

- Hmm.. mi lenne, ha megmutatnád? – húzódott mosolyra a szám. A perverzebbik mosolyomra. – Van még időnk estig, ugye?

- Hááát… ha nagyon szépen kéred, megmutathatom neked, mennyire hiányoztál. – nyúlt le oda, ahova most legjobban kívántam érintését.

- Szépen kérem. – suttogtam fülébe, majd belecsókoltam. Halk nyögést hallottam, ami elégedettséggel töltött el.

Sötétedés után mindenki a panzió hátsó, kövekkel kirakott, szépen kialakított udvarában gyülekezett. A tűz már égett, ami egy elkülönített részen volt, ami körbe tudtunk ülni. Jaejoong is megjelent, Myungsooval egyetemben. Én Himchan mellett ültem, Myungsoo pedig képes volt a másik oldalán elhelyezkedni. Ez a gyerek meg akar halni…

Himchan POV

El sem hiszem, hogy képesek voltak a Japán nyaralás helyett ide jönni pedig ők akármikor megtehetnék, hogy fogják magukat és már itt is vannak. Ráadásul a nyár hátralevő részét is itt töltik és dolgoznak. Miattam. Hálás lehetek, amiért ilyen barátokkal áldott meg az ég. A délután hátralevő részét Yonggukkal töltöttem a szobában. Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha nélküle kell töltenem a szünetet. Persze, amilyen kiéhezett tud lenni -oké, nem csak ő-, szinte biztos voltam benne, hogy előbb utóbb felbukkan, hogy mocskos dolgokat műveljen velem. Este pedig hátul sütögettünk tábortűz mellett. Letelepedtünk és szorosan Yonggukhoz bújtam. Utoljára beesett a főnök is Myungsooval és egy hatalmas tálcával, teli minden földi jóval. Újdonsült barátom mellettem helyezkedett el, ami Yongguknak is szemet szúrt és ahogyan észrevettem, nem kimondottan díjazta. A Kibum-eset után teljes mértékben megértem, de csak ezért nem leszek mindenkivel bunkó. Kaptunk egy-egy nyársat és kezdhettük is feltűzni, amit csak megkívántunk. A többiek nagy meglepetésére Myungsoo vagy 3785694 féle sajtot szúrt az eszközére és boldogan tartotta a tűzhöz, hogy megolvassza azokat. Én már csak mosolyogva ingattam a fejem.

- Te Myungsoo.. - találta meg a hangját Daehyun legelsőnek. - Nem leszel rosszul, ha ennyi sajtot eszel? Már délután is láttam, hogy azt majszolod.

- Nem, dehogy is. - nevetett az említett. - Imádom a sajtot minden formában és mennyiségben, de így az egyik kedvencem. Próbáljátok csak ki. - ajánlotta boldogan, mire a társaság gyorsan átváltott sajtokra.

- Olyan vagy, mint Eli, csak te nem RedBull, hanem sajtfüggő vagy. - nevetett Jongup, mire mindenki csatlakozott hozzá.

- Egyébként szólítsatok L-nek nyugodtan. - szólalt meg Myungsoo, miután nagyjából lecsillapodtunk.

- Valaki Death Note-ot emlegetett? - kapta fel egyszerre a fejét a Daelo páros.

- Igen. - csillant fel Myungsoo.. akarom mondani L szeme. - Csak nem szeretitek?

- Ááá, dehogy. - feleltek ismét egyszerre. Le sem tagadhatnák egymást.. Ezek után a három fiú elmélyült beszélgetést folytatott az animék és mangák rejtelmeiről. Úgy érzem L jól fogja érezni magát közöttünk. Az este folyamán a főnököt is megismerhettük közelebbről. Bevallom őszintén, kicsit fura alak, de bírom. Mindenki nagyon élvezte ezt az esti sütögetést. Egy valakit kivéve. Yongguk egy szót sem szólt egész végig, csak ült mellettem és ölelt, mintha attól félne, hogy valaki elvesz tőle. Sejtettem is, hogy ki lehet ez a valaki.

- Sétáljunk egyet a parton. - súgom a fülébe, mire az este folyamán először mosoly jelent meg azon a csodaszép arcán. Azonnal fel is pattant, megfogta a kezem és már indult is volna, mikor Eli megszólalt.

- Júúúúúúúúúúj. - vigyorgott, mint aki beszívott. Hány doboz RedBullt is ivott meg eddig?

- Eli fogd vissza magad, mert csomót kötök oda, ahová legkevésbé szeretnéd. - nézett rá komoly tekintettel szerelmem, de láttam hogy a szája sarkában ott bujkál a mosoly is.

- Na ahhoz nekem is lesz egy-két szavam. - ugrott fel a helyéről Yongnam. A Bang ikrek farkasszemet néztek egymással. Egy kívülálló azt hinné, most mindjárt hatalmas verekedésnek lehet szemtanúja, de ő még nem ismeri őket. Pár pillanaton belül akkora röhögés tört ki belőlünk, hogy szerintem még a sziget másik végén is hallották. Percek múlva sikerült lecsillapodnunk és már a könnyeinket törölgettük. Aztán Yonggukkal elköszöntünk a többiektől és kéz a kézben lesétáltunk a partra. Nem sok mindent láttunk, de azért néhol egy-egy lámpa a segítségünkre volt.

- Mi a baj, Yongguk? Olyan szótlan voltál egész este.

- Semmi. - érkezett a kurta válasz.

- Myugsoo?

- Igen. - fordította el a fejét. Gondolom azért, hogy ne lássam, de alapból sötétség vett körül minket, nem tudom mit gondolt.. Odavezettem egy fához és nekidőltem.

- Ne légy rá féltékeny. Olyan hetero, mint... hát.. erre éppen nem tudok hasonlatot.. De hidd el, kérlek. Annyira szeretlek. Nincs az az ember a világon, akiért képes lennék elhagyni téged.

- De olyan jól elvoltatok. Meg.. annyira.. aranyosan néztetek ki együtt. Nagyon szép és jó fej ez a fiú. Naná, hogy féltékeny vagyok. - mentegetőzött. Istenem, de édes.

- Yongguk, számtalanszor elhagyhattalak volna, ha akarlak. Oké.. egyszer elhagytalak, de az tudod miért történt. Nem érdekel kivel hogyan nézek ki. Te vagy számomra az egyetlen. - a mondandómat lágy csókkal nyomatékosítottam. - Adj neki egy kis időt. Biztos vagyok benne, hogy te is meg fogod kedvelni. - suttogtam az utolsó szavakat az ajkaira, mielőtt újra lecsaptam rájuk. Szerelmem kezei betévedtek a trikóm alá és az oldalamat kezdte simogatni, mire jólesően belesóhajtottam a csókba. Már éppen nyúlt volna a nadrágomba, mikor Yongnam kiordított.

- Yongguuuuuk~ tudom, hogy megzavarok valamit, de Cheolyong hív!!!

- Az ki? - néztem rá nagy szemekkel. Bár nem sokat láthatott belőle.

- A kedvenc unokatesónk. Egyszer meg kell ismerned! - utolsó csókot nyomott a számra, majd egy "mindjárt jövök" kíséretében beszaladt. Miközben vártam rá, hirtelen neszre lettem figyelmes, aztán hangos sikításra, ami egyre közeledett felém, majd egy hirtelen becsapódás következtében a homokban kötöttem ki.

- Segííííts! - visította a képembe egy lány.

- Mi történt? - néztem rá ijedten.

- E-egy.. egy bogááár! - majd ismét a nyakamba vetette magát.