[Driving me crazy~] 2.fejezet

Yongguk POV

Másnap reggel fáradtan ébredtem. Furcsa álmom volt, de nem emlékszek rá, csak annyira, hogy Himchan is benne volt. Érdekes, egy napja ismerem a vakarcsot és már vele álmodok. Még a hideg is kirázott a tudattól, hogy még álmomban is kísért. Még nyújtózkodtam egyet a meleg ágyban, majd felkeltem, hogy kimenjek wc-re. Már épp léptem volna be a fürdőszobába, mire mocorgást hallottam belülről. Nem hiszem el, hogy korán reggel keresztbe tesz nekem!

- Ha nem tolod ki a segged onnan 5 percen belül ... akkor bajok lesznek! – ordítottam idegesen, mivel már nagyon sürgetett a természet.

- Ne haragudj, nem akartam elfoglalni előled a fürdőt. - nyílik az ajtó és meglátom mit is művelt odabent. Most komolyan a haját vasalgatta 20 percig. HÚSZ!

- Te most komolyan a hajvasalóval szarakodtál odabent 20 PERCEN KERESZTÜL?- tettem fel a kérdést magamon kikelve.

- Öö… igazából csak 17. – szólt vissza kicsit félénken. Nem éppen jó válasz.

- Na, most húzz ki onnan, amíg szépen kérem. – adtam ki az egyértelmű utasítást.

Amint elkészültem és megreggeliztem indultam is az első órára, ami osztályfőnöki volt. Ezek az órák általában elég lazák szoktak lenni, ami annyit tesz, hogy egész órán beszélgetünk, amíg a tanár el van foglalva a teendőivel. Most éppen jól jött, mert egy igen fontos beszélgetést kellett megejtsek a bandával kapcsolatban.

- Szóval, Taeyangék bandája már megint itt ólálkodnak, és feldúlnak mindent. Ezt nem hagyhatjuk… ma este visszavágunk nekik. Szóljatok minél több bandatagnak, hogy este tízkor akció. Hozzanak magukkal minden szükséges dolgot. Megtudtam, hogy a város déli részénél van az ideiglenes tanyájuk. – vázoltam fel a helyzetet Jongupnak és Daehyunnak.

- Rendben. – mondták szinte egyszerre. Bennük tényleg megbíztam ilyen téren, hiszen már többször is bizonyították hűségüket a bandának.

- Rendben, akkor a részleteket majd még meg beszéljük. – ezután Elihez fordultam, úgy, hogy már csak ő hallja, amit mondok.

- Figyi, Eli… szeretném megleckéztetni a vakarcsot – az arcomra kiült egy ördögi mosoly. – Segítesz?

- Naná, benne vagyok. Nem hagynék ki egy ilyen bulit. – hörpintette fel utolsó csepp RedBullját is.

-OK. Akkor elmondom mire gondoltam…- mire elmondtam neki a tervemet már ki is csöngettek.

A következő óra biosz. Új tanár jött a sulinkba, mivel az előző nyugdíjba ment. A szünet végére mindannyian beözönlöttünk a biosz előadóba. Én természetesen Elial egy padhoz ültem, mint mindig. Láttam, ahogy a vakarcs Kiseopékkal nevetgélnek. Mosolyra húzódott a szám, amikor eszembe jutott, hogy mit tervezek. Vicces lesz… mármint nekem biztos. Becsengő után egyből robbant be az ajtón egy karakteres fazon. Inkább nézett ki egy rappernek, mint biosztanárnak.

- Sziasztok. Choi Seunghyun vagyok az új biológia tanárotok. Nem tudom, hogy eddig mi volt a szokás, de szeretném ismertetni az én szabályaimat amiket be kell hogy tartsanak. – fú basszus, jól kezdődik. - Először is az ülésrend. – és ezzel elővett egy cilinder kalapot. Érdekes fazon az biztos. - A tanulópárokat sorshúzással döntjük el. - ekkor koppant mindenki álla a talajjal. Már utálom a tanárt.

Sorra húzta ki az embereket a kalapból. A legtöbb tanuló elfogadta a tanulópárját, de azért vannak felháborodások. Amikor rám került a sor idegesen figyeltem a kis cetlit amit a kezében tartott a tanulópárom nevével.

- Bang Yongguk, a te tanulópárod… - Csak Eli legyen az, csak Eli legyen az. – Kim Himchan.

- HOGY MI???????... nem, tanár úr én nem ülök a vakarcs mellé!- a többiekkel ellentétben én nem fogok engedelmeskedni neki! Az már száz, hogy én nem fogok még itt is Himchannal lenni.

- Nincs ellenkezés. Vagy eltöltheti az órákat az ajtón kívül. - jelentette ki ellenkezést nem tűrve.

- De tanárúúúúr! - folytattam volna tovább, de a szavamba vágott.

- Nincs semmi de! -Ó, basszameg. Felálltam Eli mellől és levágódtam a vakarcs mellé, a lehető legtávolabb tőle. Nem.Hiszem.El.

- Ha már szobatársak és bioszon padtársak vagyunk, megpróbálhatnánk barátok lenni. - mosolyodott el barátságosan. De nekem nem kell az ő barátsága. Érzem, hogy nem szabad túl közel engednem magamhoz. De úgy tűnik, hogy minden ellenem van.

- Aha... így is épp elég, hogy el kell viseljelek - válaszoltam hidegen. Vette a lapot és az óra hátralévő részében már nem szólt hozzám, és én se hozzá.

Biosz után a tesi jött. Végre egy normális óra. Mihelyst kicsengettek elindultunk az öltöző felé. Öltözés közben úgy éreztem, mintha valaki figyelne. Huh, kezdek paranoiás lenni. Amint átöltöztünk kimentünk a pályára, ami elég nagy volt ahhoz, hogy távol kerüljek Himchanttól. Basszus, mi ez már? Menekülök? … Nevetséges. Tesin végre kiengedhettem a feszültségem. Miután a tesitanár megjelent, már adta is az utasítást. Két kör bevezetés után két csapatra osztott minket. Szerencsére a vakarcs pont az ellenfél csapatba került. Hmm…jó alkalom arra, hogy megszivassam kicsit. Az egyik csapattárs neki passzolta a labdát, így kiváló okot adott arra, hogy támadjak. Nekilendültem, megpróbáltam fellökni Himchant, de ez egyáltalán nem úgy sült el, mint ahogy azt elterveztem. Az lett a vége, hogy mind ketten a földre kerültünk, de nem is akárhogy. Szó szerint ráestem Himchanra, alig egy milliméternyi távolság volt közöttünk. A levegő is belém szorult csakhogy… nem a fájdalomtól vagy ilyesmi. Valami olyasmit éreztem, amit még soha. Bele se merek gondolni, hogy mi lehet az. Himchan kipirult arccal fekszik alattam, láthatóan nagyon zavarban van, szinte már remeg. Értetlenül nézem, próbálom kitalálni, hogy mi baja, de egyszer csak teljes erejéből lelök magáról és kirohan a teremből.

Ez nem jó, nagyon nem jó. Miért érzem ezt? Nem. Inkább nem gondolkozok rajta, mert csak hülyébbnél hülyébb gondolatok jutnának eszembe. Nem értem mi van velem … de most a banda fontosabb és arra kell koncentráljak.

Hichan POV

Másnap mikor felkeltem Yongguk még aludt. Forgolódtam egy darabig, majd a ruháim és a hajvasalóm társaságában bevettem magam a fürdőszobába, szokásos reggeli rituálém elvégzésére. Yonggukon agyaltam. Még mindig nem értettem mi a problémája velem. Meg azon, hogy vajon mi lehet a titka. Biztosan kiderítem. De mióta is akarok mindenáron megtudni valamit egy FIÚRÓL? Az őrületbe kerget a srác… Elmélkedésemből az említett kicsit sem nyugodt hangja rázott fel. Miezmár?? Idegbajos vagy mi?

- Ha nem tolod ki a segged onnan 5 percen belül ... akkor bajok lesznek!-kinyitottam az ajtót, hogy lássa, mindjárt végzek. Rossz ötlet volt. Mikor meglátta mit is csinálok, ha az lehetséges, még idegesebb lett. - Te most komolyan a hajvasalóval szarakodtál odabent 20 PERCEN KERESZTÜL?

- Öö… igazából csak 17. –próbáltam menteni a menthetőt, de éreztem, hogy ezt nem kellett volna. Azt hittem megint ordibálni kezd, de ehelyett halálos nyugalommal szólalt meg:

- Na, most húzz ki onnan, amíg szépen kérem. - már majdnem megijedtem tőle. Kisomfordáltam mellette és erőteljesen kerültem a tekintetét. A teremben újdonsült barátaim már vártak és becsöngetésig beszélgettünk. Meg még az után is, mivel osztályfőnöki volt.  A következő óra biosz volt. Állítólag új tanár jön. Együtt érzek vele.  Az ajtón lépve nem éppen egy biosztanár kinézetű embert láttunk meg.

- Úgy néz ki, mint valami rapper, nem?- súgta oda kuncogva Kiseop. Igaza volt. Mosolyogva bólintottam, majd megszólalt a tanár:

- Sziasztok. Choi Seunghyun vagyok az új biológia tanárotok. Nem tudom, hogy eddig mi volt a szokás, de szeretném ismertetni az én szabályaimat amiket be kell hogy tartsanak. – Ojaj. - Először is az ülésrend. – és elővett egy… cilindert. Kiseop elém tolt egy „Tuti bűvész” feliratú cetlit, nekem meg komoly erőfeszítéseket kellett tennem annak érdekében, nehogy hangosan felröhögjek. - A tanulópárokat sorshúzással döntjük el.- Na itt fagyott le a mosoly az arcomról. Csak Kiseop legyen az... vagy Zelo... vagy Youngjae... – Kim Himchan. - Hallottam meg a nevem. Sajnos az elejét nem hallottam, mert nem figyeltem.

- HOGY MI???????... nem, tanár úr én nem ülök a vakarcs mellé!- tehát Yongguk. Valaki odafent nagyon utálhat… Yongguk egy darabig még küzdött, de végül reményvesztetten vágta le magát mellém. Gondoltam megpróbálom kihozni a legjobbat a dologból.

- Ha már szobatársak és bioszon padtársak vagyunk, megpróbálhatnánk barátok lenni. – mosolyogtam.

- Aha... így is épp elég, hogy el kell viseljelek – válaszolt nem túl kedvesen. Elment a kedvem attól, hogy kedves legyek vele, de bunkó sem akartam lenni, így a továbbiakban nem szóltam hozzá.

****

- Hallottátok? Yonggukék este bandázni mennek. Állítólag szép kis balhé lesz…- vágódott le mellénk az ebédlőben Youngjae. Félrenyeltem a falatot.

- Hogy miiii?- előzött meg Zelo és aggódva hátrapillantott az előbb említett asztalához.

- Mondom… Véletlenül meghallottam Elit… - felém fordult és úgy magyarázott tovább. - Nagy balhék szoktak ám lenni. Van, hogy még egy-egy fegyver is eldördül… - megrémültem. Aggódtam, hogy bajuk eshet, de nem tehettem semmit. Csendben elindultam a többiek után az öltöző felé. Mikor beléptem, egy félmeztelen Yongguk szépen kidolgozott hátával találtam szemben magam. Egyszerűen nem tudtam levenni róla a szemem. Végül erőt vettem magamon és öltözni kezdtem, mielőtt bárkinek is feltűnik, mit művelek. Tesin kint futottunk két kört, majd két csapatra osztva kosaraztunk. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Yongguk egyenesen felém rohan. Majd egy erős lökés kíséretében a földön landoltam, szobatársammal magamon. Azon eszméltem fel, hogy olyan közel voltunk egymáshoz, hogy éreztem magamon forró leheletét. Furcsán éreztem magam. Nagyon furcsán. A legrosszabb az volt ebben az egészben, hogy a „kicsikém” kezdett éledezni. Nem értettem miért, aztán az jutott eszembe, ha Yongguk rájön erre, nekem végem. Majdhogynem lehajítottam magamról és amilyen gyorsan csak lehet, kiviharzottam tesióráról. Az öltözőben nagyjából sikerült lenyugodnom. A nap hátralevő részében a bandázáson járt az eszem. Este épp olvastam, mikor Yongguk berontott és elkezdett öltözni.

- Hová mész? -kérdeztem félve a választól.

- Semmi közöd hozzá vakarcs!!- érkezett a válasz. Ettől féltem. Hogy tényleg balhézni fog.

- De igenis van, mert a szobatársad vagyok!! - csattantam fel. Ha elkezd velem balhézni, oda talán már nem lesz kedve menni. Reménykedtem.

-  Nem, nincs! - és amilyen lendülettel bejött már ment is kifelé. A fene.. Ez nem jött össze. Talán az ágyához kellett volna kötöznöm... Ágyhoz kötözés???  és hirtelen bevillant egy kép ahogyan… Te jó ég mióta vannak ilyen gondolataim??? Este nagyon sokáig forgolódtam és reménykedtem, hogy a szobatársam hamarosan betoppan és kutya baja. Észre sem vettem mikor nyomott el az álom...