[Driving me crazy~] 9.fejezet [+18]

Yongguk POV

Vasárnap ellentétes érzelmekkel indultam el a koleszba Eliéktől. Boldog is voltam, mert láthattam Himchant, de semmi kedvem nem volt a sulihoz. Haza is kéne mennem néha… Beléptem a szobánkba, ám szomorúan nyugtáztam, hogy szerelmem még nincs itt. Gondoltam egyet és miután lepakoltam, elindultam Daehyun szobája felé, hogy kikérdezhessem a Zelo hadművelettel kapcsolatban. Még Himchan mondta, hogy elhívta őt enni. Elképzeltem a helyzetet, ahogy Daehyun szőkehercegnek öltözve, lóháton megjelenik Zelo ablaka alatt, aki pedig hercegnőnek lenne beöltözve, és leeresztené a göndör haját. Magamban kuncogva mentem végig a folyosón, ilyenkor egy lelket se látni. Már épp kopogtam volna az Dae-ék ajtóján, amikor hangos nevetés szakítja meg a folyosón lévő csendet. Jobbra fordulok, amikor is egy kézen fogva sétáló, vihorászó DaeLo párost vélek felfedezni.

- Öööhm, úgy látom zavarok. – amint meghallották a hangomat, majdnem a folyosó másik végére ugrottak ijedtükben.

- Izééé, mi csak… - kezdett volna bele Zelo, de én csak jót mosolyogtam rajtuk.

- Szóval akkor jól ment a… khm… randi. – állapítottam meg, ők pedig hirtelen átváltottak vörösbe.

- Hát… - pillantott rá Daehyun Zelora, majd elvesztek egymás szemében.

- Örülök nektek. – kacsnintottam rájuk. – Most, hogy már megtudtam, amiért jöttem, én mennék is. További jó khm szórakozást nektek. – ezzel elindultam, most már a saját szobám felé. Halkan benyitottam az ajtón, majd megpillantottam Himchant, aki éppen a felsőjét veszi le, gondolom fürödni megy. Odalopakodtam mögé, s hirtelen megöleltem őt hátulról.

- Úristen, megijesztettél! – ugrott meg egy kicsit.

- Bocsi. – mondom neki nevetve, és egy apró csókot lehelek a nyakába.

- Bocsánatkérés elfogadva. – megfordult meg, elmosolyodott, és utána már ő támadta le az ajkaimat. Hirtelen megszakította, sarkon fordult. – De ha nem bánod, én most elmegyek tusolni.

- Megyek én is, várj meg.  – s ezzel a lendülettel már kezdtem is neki vetkőzni. Megmostuk egymás hátát és hát… elvoltunk. Lefeküdtünk aludni, hogy elég energiát gyűjtsünk az elkövetkezendő hétre. Nem tudom miért, de valamiért rossz előérzetem támadt.

Másnap reggel a suliban épp a DaeLo páros mesélt nekünk az első közös napjukról pironkodva, amikor Eli szinte betört az ajtón és egyenesen felénk suhant.

- Van egy ötletem! – jelentette ki full komoly fejjel. Ám ez a komoly fej egy pillanat alatt egy hatalmas mosollyá formálódott… azért mégiscsak Eliról volt szó. – Ugye pénteken nem kell suliba jönni, a tanári értekezlet miatt… - kezdett bele monológjába. – mi lenne haaaaa~ … eljönnétek mind a családom nyaralójába? Van minden ami szemnek, szájnak ingere…

- EZZZZZZZZZZZZ KIRÁLYUL HANGZIK!! – tört ki Zeloból ez egyértelmű válasz.

- Igen, igen. Benne vagyunk. – csatlakozott a Vinseop páros is. Rápillantottam Himchanra, hogy neki hogy tetszik az ötlet, mivel engem csak az érdekelt, hogy ő jön-e. Az se érdekelt volna, hogyha a Holdra mehettem volna, ha Himchan nem jön. Arcán egy pillanatig csak egy pokerfacet lehetett látni, majd átváltott egy kisfiú arcává, aki most kapta meg élete legnagyobb nyalókáját.

- Én még… soha se voltam még ilyen helyen. – szólalt meg egyetlenem, a szemei szinte csillogtak. – Yongguk, ugye van kedved menni? – nézett rám kiskutya szemekkel.

- Naná, nem hagynám ki. – mosolyogtam rá. Mindenki örömmel beleegyezett a galamb ajánlatába.

- Oké, szóval ezt megbeszéltük. – nyugtázta Eli. – Akkor pénteken menjünk együtt hozzánk. Ó. Majd elfelejtettem… hozzatok fürdőnacit! – kacsintott ránk. Ezek után becsöngettek és minden folytatódott szokás szerint.

Egészen szerdáig minden normális ütemben ment. Szerdán… megértettem, hogy miért volt rossz előérzetem egészen idáig. Himchannal a parkban beszélgettünk egy padon, amikor megjelentek azok, akiket a hátam közepére nem kívánok.

- Na, mi újság madárkáim? – kérdezte gúnyos hangon Taeyang. Mellette két tag állt, akik csak nevettek, mint akik beszívtak. – Még mindig együtt vagytok, lányok?

- Mit akarsz már megint, te nyomorék? – kérdezem, szinte hozzá vágtam a szavakat. Felálltam a padról és Himchan elé álltam védelmezőn.

- Ugyan már, drága barátom. Én csak barátkozni szeretnék. – folytatta a bosszantásomat, az irónia szinte csöpögött a szavaiban.

- Ha nem akarsz rosszat, akkor most azonnal elmész a pulijaiddal együtt. – közeledtem hozzá és farkas szemet néztem vele.

- Nem értem, mit bírsz ezen annyira. – bökött oda fejével Himchan felé. Himchan felállt és odajött hozzánk, majd megszólalt:

- Ne is érdekeljen, nem a te dolgod. – nézett bele Taeyang szemibe, szinte ölni tudott volna tekintetével. Még nem is láttam őt ilyen dühösnek. – Hagyd békén végre Yonggukot,. És. Húzz. El!

- Ki húzod a gyufát, fiú. – vágott vissza Tae majd megfogta szerelmem gallárját és magához húzta. Az agyamat egyből elborította a vörös köd, s hirtelen ellöktem őt tőle. A földön landol, szemei szintszikrákat szórt felém.

- Ezt még nagyon megbánod, Yongguk.

- Takarodj innen. – szűrtem ki a fogaim közül.

- Örömmel, de még visszajövök, és abban nem lesz köszönet. Ezt megígérhetem. – ezzel fogta magát és két puliját s elhúzták a csíkot. Idegemben beleütöttem egy közeli fába minden erőmből. Öklömből eleredt a vér, de meg se éreztem.

- Kérlek, nyugodj meg! – jött oda hozzám Himchan majd egy zsepivel elkezdte törölgetni a kezemet. – Ne tedd eht magaddal, jó? Elmentek, most már nincs semmi.

- De bántani akart. Legközelebb őt fogom szétverni nem a fát­.

- Yongguk…

A hét további része hamar eltelt. Szerencsére nem jelent meg többet Taeyang… szerencséjére. Végre eljött a péntek. Hihetetlenül vártam már ezt a napot. Legalább kipihenhetjük magunkat, és nem kell semmi miatt aggódnunk.

- Induljuuuuuuuunk! – Kevin szinte pörgött. Elindultunk egy délelőtti busszal, a hangulat adott volt, már mindenki várta ezt a napot, estét. A nyaraló egy másik városba volt, nem messze Seoultól. Az út körülbelül egy és fél órás volt, amit szinte végig nevettük. Ha valaki egy fél évvel hamarabb azt mondja, hogy egy nap ennyi baráttal –és a barátommal- ennyire el leszek, telibe nevetném. Boldogság tetőfokon volt, és ez még fokozódni fog. Lassan megérkeztünk a nyaralóhoz. Láttam már egy s mást életembe, mivel a szüleim gazdagok, de ez a nyaraló hatttttalmas volt.

- Na, mi az emberek, itt akarjátok tölteni a napot, vagy esetleg be jöttök? – kérdezte a galamb nevetve.

- Ez. Most. Komoly? – kérdezte Himchan, szinte elámult a látványtól.

- Igen… na, gyertek már! – unszolt minket Eli, bár nem nagyon kellett tovább győzködni. Amint beléptünk a főbejáraton, megállapítottuk, hogy a hát belülről kétszer akkorának tűnik, mint kívülről látszik.

- Gyertek, erre lesznek a szobáitok. – vezetett minket Eli az emeletre. – Mindenkinek külön szobája legyen? Tudom, hogy hülye kérdés tekintve a … - itt elhallgatott, de mindenki értette a célzást.

- Ha gondolod Eli, szerezhetünk neked is valami csinos lányt… vagy pasit. – kacsintott rá Kiseop, és mindenki nevetésben tört ki, kivéve persze Elit.

- Az én egyetlen szerelmem a Red Bull, értve vagyok?

- Hát… kinek hogy… - nevet még mindig tovább Kiseop.

- És mi sem vagyunk… nos… együtt… - szólal meg Youngjae és Jongupra mutat.

- Igaz… akkor gondolom, mindenki együtt akar lenni a párjával... Youngjae, Jongup külön szobát szeretnétek, vagy külön-külön akartok aludni?

- Nekem mindegy. Jó nekünk egy szoba is, úgyis együtt vagyunk a koleszban is. – válaszol kettőjük helyett Jongup.

- Rendben, akkor Yongguk, Himchan tiétek az első szoba. Daehyun, Zelo tiétek a mellettük lévő, Youngjae, Jongup szemben lesz veletek, Kiseop és Kevin pedig az én szobám mellett lévő szobát kapják. – mutatott végig az ajtókon. – Ha mindenki lepakolt, körbevezetlek titeket. – mondta, majd mindenki beözönlött a szobájába. Kipakoltunk majd indultunk a város… vagyis a nyaralónézésre.

Eli elvezetett minket mindenhova. Volt itt mindenféle szoba. Játékszoba, különböző játékokkal, biliárddal, sőt még bowling is volt. Egy egész hétig el tudnék itt lenni. A játékszobát követte a moziszoba. Egy komplett mozivászon, kivetítővel egy nagy teremben. Vörös színű szövet ülések sorakoztak a vászon előtt. A falak szintén vörösek voltak, ablak nélkül. A falba beépített polc volt, amin rengeteg lemez foglalt helyet. Mi csak ámultunk és bámultunk, nagyon tuti volt. A következő állomás a konyha volt. Ekkora konyhát még nem is láttam, igaz nem az én asztalom a főzés, de láttam már nagy konyhákat. Az egész házat bejártunk, aminek kellett egy fél óra. Végül elérkeztünk az utolsó állomásra, ami nekem legjobban tetszett. A házhoz tartozó fedett medence. Ó, iggggggggggennn. Hatalmas medence volt, s ez szó szerint a falba nyúlt. A falba be volt építve egy kisebb barlangszerű helyiség. Teljesen úgy volt kiépítve, mintha igazi lenne. A medencéből simán át lehetett úszni a barlangba, ahol egy pár ember kényelmesen elfér. Ülőkék voltak beépítve, kisebb lámpák, amik félig megvilágítják a kis térséget. Érdekes dolgok jutottak eszembe ezzel a hellyel kapcsolatban. Úgy érzem jó napnak illetve éjszakának nézünk elébe.

Himchan POV

Annyira, de annyira örültem Zeloéknak. Elmondásuk szerint már régóta tetszettek egymásnak, csak egyikőjük sem mert lépni. De boldog vagyok, hogy végül összejöttek. Tök aranyosak együtt. Reggeli jó kedvünket csak fokozni tudta Eli ötlete, miszerint töltsük a hétvégét a nyaralójukban. A hét sajnos nem éppen zökkenőmentesen telt, egyik nap ugyanis összefutottunk Taeyangékkal. Szerencsére azért nem történt semmi komoly. Aztán végre elérkezett a várva várt péntek. Sosem láttam még ekkora házat, mint az övéké. Mindannyiunknak párosával külön szoba, játékszoba, moziszoba és egy óriási medence. Azt hittem, ilyesmi csak a mesében létezik, de úgy tűnik mégsem. Miután kipakoltunk, egyből megrohamoztuk a játékokkal telezsúfolt helyiséget. Először csapatokra osztva csocsóztunk. Először én Yonggukkal a Daelo páros ellen. Szoros küzdelem volt, de végül ők nyertek. Őket csodával határos módon leverték Vinseopék, akiket aztán RedBull függő házigazdánk egyedül szépen porig is alázott. Ezután kevertük a csapatokat, de Kevinék egy negyed után úgy döntöttek lelépnek. Kíváncsi voltam merre mentek, de úgy gondoltam mindenkinek jobb, ha nem megyek utánuk. A fiúk kitalálták, hogy biliárdozni akarnak. Ezzel csak egy bökkenő akadt.

- Öhm.. Yongguk. Én nem tudok biliárdozni. - pirultam el.

- Ne aggódj, megtanítalak. - nyomott egy puszit a homlokomra. A kezembe nyomott egy dákót, én pedig az asztallal szembe fordultam. Elkezdte magyarázni mit hogyan kell csinálni, de amikor ráhajoltam az asztalra, ő pedig teljesen hozzám simult, hogy megmutassa, hogyan kell, hirtelen mindent elfelejtettem, amit mondott és kezdett kényelmetlenné vélni a nacim. Miután Eli szájából elhangzott egy "Menjetek már szobára!" kijelentés, úgy döntöttem, inkább külső szemlélő maradok. Jongupról kiderült, hogy nagyon jól megy ez neki, mindenkinél jobbnak bizonyult. Egy idő után igen furcsa hangokra lettünk figyelmesek.

- Igen Kiseop... jól csinálod! Aah gyorsabban már, nem lassíthatsz!!! - nem túlzok, ha azt mondom, mindenkinek lefagyott a vigyor az arcáról.

- A konyha felől jönnek a... mondjátok, hogy Kiseopék nem a konyhában dugnak!!! - tért magához elsőnek Eli.

- Meg kéne nézni mit... művelnek… - szólaltam meg immár én is eléggé bizonytalan hangon.

- Akarom én azt látni??- rimánkodott Eli. Válasz nélkül elindultam, a többiek pedig követtek. A konyhaajtóba érve kő-papír-ollóval döntöttük el, ki menjen be elsőnek. Hát ez nem Eli napja. Hevesen tiltakozott, de Youngjae és Jongup szabályosan belökték az ajtón.

- Nem láttam semmit, de azonnal hagyjátok abba, nem szép dolog más konyhájában ilyet csinálni!!! - hadarta Eli, mi pedig a hasunkat fogva röhögtünk. A hatalmas csöndre belestünk és egy értelmetlen ábrázatú Vinseoppal találtuk szembe magunkat.

- Ne haragudj, csak gondoltuk csinálunk vacsit. - mentegetőzött Kevin a retardált barátunknak, aki még mindig a szemét takargatta. Erre azonban felkapta a fejét.

- Akkor mik voltak azok a hangok? Meg, hogy gyorsabban Kiseop. - imitálta Eli az imént hallottakat, mi pedig ismét nevetésben törtünk ki.

- Hát én... csak.. megtanítottam Kiseopot hogyan kell rántottát sütni. - pironkodott a kis pösze.

- Ja, akkor jó. Kész van már? - csillant fel a szeme.

- Mindjárt. Segítsetek megteríteni. - így tettünk, uzsi után pedig bele vetettük magunkat a medencébe.  Természetesen ne ruhástól. Kivéve szegény Kevint és Kiseopot. Kevin elmondása szerint véletlen megcsúszott és esés közben biztos pontot remélve, megragadta párja karját, ami nem bizonyult annyira biztosnak, így őt is magával rántotta. Mi azért tudjuk, hogy ebben Eli is közrejátszott. Komolyan, néha sajnálom szegény Kiseopékat. Miután kihalásztuk őket, gyorsan átöltöztünk és mehetett az önfeledt vízicsata. Ha valaki ilyenkor látna minket, nem hinné el, hogy félig felnőttek vagyunk és nem csak túl nagyra nőtt óvodások. Pár óra múlva, mikor meguntuk, lezuhanyoztunk -Eli kívánságára egyesével- és hatalmas adag popcorn, meg jó néhány doboz RedBull társaságában bevettük magunkat a moziszobába filmet nézni. Néha elgondolkozok, hogy ha ezen a retardált galambon múlna, a csapból is energiaital folyna.. Valami béna horrorfilmet néztünk, ami egyáltalán nem volt ijesztő. Mégis jó indoknak bizonyult, hogy szorosan Yonggukhoz bújjak. Egyszerűen annyira szeretem.

- Eli nem unod még?- csattant fel Kevin.

- Mit? Most nem is csináltam semmit. - fordult hátra felháborodva a vádlott.

- Várj. Ha te ott vagy.. minket meg hátulról... - makogott Kiseop. Lassan megfordultak és abban a pillanatban egy sötét csuklyás alak ugrott elő, ezzel olyan hangokat kiváltva a párosból, hogy ilyet még lányoktól sem hallottam. Ekkor az ismeretlen és Eli hatalmas röhögésben tört ki. A mumusról kiderült, hogy Jongup, ekkor már mi sem bírtuk tovább. Szerencsére a film már nem tartott sokáig, így annak végeztével mindannyian nyugovóra tértünk. Az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy valaki puszilgat és a nevemet ismételgeti. Az illető életem szerelme, Bang Yongguk volt.

- Na mi az? - kérdeztem álmos hangon.

- Hát te nem hallod? - kérdezte, mire fülelni kezdtem. A hangok Kevin és Kiseop nyögésének a keveréke voltak. Tehát nem bírtak magukkal. Egyetlen szerelmem lassan felkelt mellőlem.

- Hát te hová mégy az éjszaka közepén?- érdeklődtem.

- A medencébe. Nem jössz?

- Ilyenkor? Bár... végül is mehetünk. Egy pillanat és hozom a fürdőnadrágom.

- Óó arra semmi szükség. - érkezett a válasz. Karon ragadott és megindultunk a medence felé. Mire készülsz Yongguk? A folyosón Kevinék még hangosabbnak tűntek. Belépve Yongguk kitapogatta a kapcsolókat és addig-addig szerencsétlenkedett velük, míg romantikus félhomályt nem teremtett. Dolga végeztével szembe fordult velem és letámadott. Hevesen csókoltam vissza, és hogy még közelebb legyünk egymáshoz, átkaroltam a nyakát. Pár pillanatra elváltunk, hogy levegőhöz jussunk, majd mikor ismét ajkaimra tapadt, már a pizsama felsőm gombjaival szórakozott. Aránylag gyorsan végzett. Megszabadított a nadrágomtól, ezután én is őt. Még szerencse, hogy egy szál nadrágban alszik. Újra vad csókban forrtunk össze, szorosan egymáshoz simulva. Hirtelen felkapott az ölébe, én pedig köré fontam a lábaim. Elindult velem a medence felé, a csókot pedig csak addig szakította meg, amíg lemanőverezett a lépcsőn. Ezután vad nyelvcsatánk ott folytatódott, ahol az előbb abbahagytuk. Átvitt egészen be a barlangig. Ott pedig felült, én pedig maradtam az ölében vele szemben. Pont, mint az óriáskeréken. Kivéve, hogy most nincs megállás. Kezét kettőnk közé csúsztatta és egy váratlan pillanatban rámarkolt a merevedő férfiasságomra, én pedig követtem a példáját. A várt hatás természetesen nem maradt el, szerelmem belenyögött a csókba, ami gyönyörű visszhangot keltett a barlangban. Öröm volt hallgatni. Felfedezőútra indult a felsőtestemen, közben egy pillanatra sem állt le az izgatásommal.

- Yoh..Yongukh… ahh... nem bírom már… Éh-rezni akarlak... - ezt is alig bírtam kinyögni. Te jó ég! Ez tényleg az én számat hagyta el??

- Te kis telhetetlen. - villantotta rám Yongguk a perverz mosolyát, majd rövid és kissé fájdalmas tágítás után végre belém hatolt. Majd szétfeszített, és ezúttal az én fájdalmas nyögésem csengett a fülünkben. Amint elkezdett mozogni, a fájdalmat szépen felváltotta a szín tiszta élvezet. Ahogyan a falak visszaverték mindkettőnk kéjes nyögéseit és sóhajait, hihetetlenül izgató volt. Yongguk egyre gyorsabban mozgott, mindkettőnket a kielégülés felé hajtva, mikor is a nevét sóhajtva elélveztem. Pár lökéssel később egy orbitális nyögés kíséretében ő is követett engem. Mikor nagyjából helyreállt a légzésünk, lezuhanyoztunk és elmentünk aludni. Reggel mindenki a konyhában ücsörgött és beszélgettünk, mikor egy zombi kinézetű Eli vonszolta be magát a helyiségbe.

- Elfogadom, hogy melegek vagytok. - kezdte. Ajaj. - Elfogadom, hogy együtt vagytok, és még azt is, hogy dugtok. DE ÍÍÍGY???? Kevin, most nem fogadom el a rántottát indokként. - húú, elég félelmetes. Ekkor felénk fordult. - Yongguk. Medence? Komolyan? Még most is itt visszhangzik minden egyes pillanata az estéteknek. - elpirultam, szerelmem pedig halkan kuncogott. Ekkor Zeloékhoz fordult, ám mielőtt folytathatta volna, Daehyun megszólalt.

- Héé! Mi nem csináltunk semmit. ...még. - tette hozzá alig hallhatóan, mégis mindenki jól tudta mit mondott. Eli még jobban kiakadt, mi viszont jót nevettünk.