[Driving me crazy~] 15.fejezet

Youngjae POV

Mindig is azt gondoltam, hogy a szerelem olyan, mint a könyvekben. Egyszer csak belép az ajtón egy csinos lány, és a sorsunk onnantól szorosan összefonódik. De megtanulhattam volna, hogy hőn szeretett könyveim és a valóság sokszor nincsenek összhangban. Így esett meg az, hogy magam sem tudom hogyan és mikor, de beleszerettem Moon Jongupba. Talán a vidámparkban, talán Eliéknál, de az is megeshet, hogy már sokkal hamarabb. Amióta szinte mindenki együtt van, elég sok időt töltünk együtt és ez nagyon boldoggá tett engem, közeli barátokká váltunk. Egyik délután anyu hívott, hogy a hétvégén vigyáznom kéne Yoogeunra. Örömmel egyeztem bele, ugyanis nekem van a legcukibb unokatesóm a világon. Másnap Jonguppal a hétvégi programról beszélgettünk és mondta, hogy semmit sem tervezett.

- Mit szólnál, ha eljönnél hozzánk? - vetettem fel az ötletet. - Úgysem voltál még nálunk és tuti imádnád Yoogeunt.

- Lehet? - csillant fel a szeme. Boldogan bólintottam. A hét gyorsan eltelt, amin eléggé meglepődtem, ugyanis, ha nagyon várunk valamit, az idő lassabban telik. Ez persze be is következett -mert ugyan miért is ne?-, csak éppen péntek este. Képtelen voltam egy helyben megmaradni, fel-alá járkáltam. A gyomromban vadul csapkodó, kiszabadulni vágyó pillangók pedig cseppet sem könnyítettek a helyzetemen. Anya nagy nehezen ágyba könyörgött és meglepetésemre gyorsan el is aludtam. Reggel nyolc fele keltem és mivel gondoltam Jongup később jön, úgy ahogy voltam egy szál pizsamanadrágban, most keltem hajjal levonszoltam magam a konyhába. Épp egy tál gabonapehely elpusztításán ügyködtem, mikor csöngettek. Reggelimmel a kezemben megindultam az ajtó felé. Kinyitottam és megállt a számban a falat. Aki előttem állt nem más, mint az én szexi osztálytársam. Nem volt semmi extra, csak farmer és egy zöld belebújós kapucnis pulcsi, meg a lélegzetelállító mosolya, én mégsem tudtam betelni a látványával. A kajámat is sikeresen félrenyeltem és elkezdtem fulladozni. Ő persze gyorsan kapcsolt és elkezdte veregetni a hátam. Annyira jó érzés volt, hogy a meztelen hátamon éreztem a kezét. Lassan jobban lettem és átfutott az agyamon, hogy ha azon múlna az életem, vajon lélegeztetne-e szájon át. A gondolatba bele is pirultam. Szerintem észre is vette, de elkönyvelte a szerencsétlenkedésemnek. Leültettem a konyhában és gyorsan felszaladtam a szobámba, hogy magamra kapjak valami ruhát. Hezitáltam egy darabig, végül egy fekete farmerre és egy egyszerű fehér pulcsira esett a választásom. Gyorsan befejeztem a reggelit és körbevezettem, közben pedig annyit beszéltünk, mintha ezer éve nem láttuk volna egymást, nem pedig tegnap délután. Éppen hogy végeztem otthonom bemutatásával, mikor az én drága Yoogeunomék megérkeztek. Megbeszéltük, hogy estefelé jönnek érte és hogy legyünk jók, ebéd után aludjon meg ilyesmi. Ahogyan észrevettem, Jongupot is teljesen elvarázsolta ez a kis manó. Bújócskáztunk, autókkal versenyeztünk, meg megnéztük Yoogeun kedvenc meséjét, a Verdákat. Nagyon szereti az autókat, annyira cuki.

- Youngjaeee~ zongorázol nekem megint?- nézett rám hatalmas szemekkel kedvenc unokatesóm, mikor vége lett a mesének.

- Majd máskor Yoogeun. - mosolyogtam és megsimogattam a fejét. - Nem hiszem, hogy Jongup is szeretné.

- De lééégysziii - tette össze könyörgőn pici kezeit, majd.... szerelmem mellé térdelt és utánozni kezdte. Leesett az állam.

- Kéérlek. A kedvemért. - Hát tudok én nekik ellenállni?

- Na jó. - egyeztem bele végül.

- Köszi Jongup hyung! Te vagy a legjobb. - vigyorgott Yoogeun és egy cuppanós puszit adott neki.

- Héé! Velem mi lesz? - tettettem a sértődöttet.

- Te is a legjobb vagy. Gyere ide. - utasított én pedig azt tettem. Pici puha ajkakat éreztem az arcomon, majd egy cuppanással el is váltak onnan. Aztán... az arcom másik oldalához is puha ajkak préselődtek, ám ezek már nem voltak olyan picikék, és még tovább is időztek rajtam, mint az előzőek. Átmentünk a nappaliba, ahol leültem a hatalmas fehér zongorám elé és még mindig Jongup puszijának a bűvöletében játszani kezdtem. Jó negyed óra múlva abbahagytam, ránéztem a szerény számú közönségemre valamiféle reakciót várva. Yoogeun ész nélkül tapsolni meg ugrándozni kezdett, Jongup pedig szóhoz sem jutott. Végül azért megtalálta a hangját.

- Ez... valami gyönyörű volt. Szépen játszol, nagyon tehetséges vagy.

- Köszönöm. - pirultam fülig. Ebéd után Jongup mesélt Yoogeunnak, hogy elaludjon. Nagyon örülök, hogy ilyen jól kijönnek. Éppen a konyhában ültünk és gyümölcssalátát eszegettünk, mikor Jongup megszólalt:

- Mondd csak... Megkérhetnélek valamire?

- Persze. Mondd mit szeretnél?

- Megtanítanál... csak egy picikét zongorázni? Annyira elvarázsolt ahogyan játszottál. - a követező pillanatban azon kaptam magam, hogy szorosan egymás mellett ülünk a hatalmas hangszer előtt és azon agyalok, mit taníthatnék neki. - Lehetne azt, amit te játszottál az előbb? - kérdezte én pedig játszani kezdtem a dallamot. Először csak kicsit belőle, ő pedig megpróbált utánozni. Mikor láttam, hogy nagyon nem megy neki, vezetni kezdtem a kezét. Annyira jól esett, hogy ilyen közel lehetek hozzá. A végére egész jól belejött. Játékunkat a szemét álmosan dörgölő unokatesóm szakította meg, de amint meglátta, hogy a drága osztálytársam is zongorázik, azonnal kiment az álom a szeméből és megígértette velem, hogy egyszer neki is megtanítom. Uzsonnára gyártottunk szendvicseket, majd miután jól laktunk, felöltöztünk és kimentünk a kertbe hóembert építeni. Végül egy hó-Yoogeunt és egy hó-YoungUp alkottunk. YoungUp a kedves unokatesóm ötlete volt, mert nem tudtuk mi legyen a neve. Ezután az imádott vendégeim hógolyócsatát indítottak ellenem. Reklamáltam, hogy nem ér a kettő egy ellen, de közölték velem, hogy a hóemberek vannak a csapatomban. Éppen YoungUp barátom védelmét élveztem a hógolyózápor elől, mikor valaki hátulról rám vetette magát, így mindketten a hóban végeztük. Megfordultam és Jonguppal találtam szembe magam. Rám villantotta huncut mosolyát, én pedig fülig pirultam.

- Kicsi a rakáás~! - kiáltotta Yoogeun, és Jongupra ugrott, akinek meglepetésében összecsuklottak a karjai. Immár teljes súlyával rám nehezkedett és percekig csak tehetetlenül feküdtünk, míg a kis rosszcsont megállás nélkül csak nevetett. Mikor már szinte megfagytunk, besiettünk a házba, csináltam három bögre forró csokit és letelepedtünk a kandalló elé. Jó társaságban gyorsabban telik az idő, így már csak azt vettük észre, hogy búcsúzkodunk Yoogeuntól az ajtóban. Megígértette Jonguppal, hogy legközelebb is eljön és megint jót játszunk együtt, ő pedig boldogan egyezett bele. Vacsira rendeltünk pizzát, közben pedig szokás szerint jót beszélgettünk.

- Köszönöm, hogy eljöttél, nagyszerű nap volt a mai. - álltam ismét az ajtóban, immáron szerelmemtől búcsúzkodva.

- Én is nagyon jól éreztem magam. - mosolygott. - Szólj, ha Yoogeun ismét eljön. Jóéjt.

- Mindenképpen. Neked is! - viszonoztam a mosolyt, majd percekig csak így ácsorogtunk az ajtóban, végül intett egyet és sarkon fordult.

Jongup POV

Magam sem tudom, hogy történt, de megtörtént. Bele szerettem Youngjaebe. Nem tehetek róla. Régebben száz százalékig a lányok vonzottak, még barátnőm is volt. Aki… végül megcsalt és összetörte a szívem. Visszahúzódóvá váltam a lányokkal szemben és inkább a bandázással töltöttem az időmet. De időközben Himchannak köszönhetően a banda bővült és közelebbről is megismertem Youngjae-t, nem csak osztálytárs szinten. Annyira jófej, kedves és aranyos, nem csoda, hogy elkezdtem vonzódni hozzá, de persze ezt nem mondtam el neki. Ráadásul a környezetemben lévők, mint például YONGGUK (ami egyébként eléggé meglepő volt) és egyre többen… melegedtek be. Kezdtem magam úgy érezni, hogy van valamennyi esélyem.

Nagyon megörültem, amikor elhívott magukhoz, hogy segítsek neki vigyázni Yoogeunra. Az a kisfiú valami hihetetlen aranyos (talán mert Youngjae unokatesója). Jól éreztem magam vele azon a napon. Amikor zongorázott még jobban elvarázsolt, már ha ez lehetséges. Ha rajtam múlna még ezer meg ezer ilyen napot töltenénk együtt.

Egyik délután éppen az aznapi focimeccsemre pakoltam el. Eléggé fontos meccsről volt szó, ugyanis ettől függött, hogy a csapat bejut-e a legjobbak közé. A szükséges cuccokat egy nagy sporttáskába raktam, bár még volt öt óra a mérkőzésig. Nem tudtam magammal mit kezdeni, ugyanis a szobatársam, Daehyun nem volt a szobában. Már épp írtam volna neki egy sms-t, hogy lenne-e kedve csinálni valamit, mert mindjárt megőrülök, annyira izgultam a meccs miatt, amikor az emlegetett szamár tört be az ajtón.

- Sziaaaa, Jongup. – köszönt édes hangon. Akar valamit. – Öhm, nem lenne gond haa…- hogy tudtam, tényleg akar valamit. – ma helyettem Youngjae aludna itt? Ő már belement, szóval… - a szívem kihagyott egy ütemet, majd pedig egyre gyorsabban kezdett verni.

- P-persze, nem lenne gond. – préseltem ki magamból a mondatot.

- Köszi, haver. Majd meghálálom. – kacsintott egyet, majd összeszedte a cuccát és elindult az ajtó felé.

- Te amúgy hol leszel? – kérdezem végül, még mindig ugyanott állva.

- Hát…öhm… meglepem Zelot. – mondja egy hatalmas mosollyal az arcán, s már el is tűnt az ajtó mögött. Egyedül maradtam, és ekkor tudatosult bennem, hogy Youngjae valószínűleg nemsoká itt lesz. Velem. Ketten. Még izgatottabb lettem, most már nem csak a meccs miatt. Fel-alá járkáltam a szobában, és egyszer csak kopogást hallottam. Ő AZ!

- Megyek! – kiáltottam az ajtó felé, majd már ott is termettem és kinyitottam az ajtót. Egy mosolygó Youngjae-vel találtam magam szemben.

- Szia! Daehyun megkért, hogy…

- Tudom, gyere csak be. – invitáltam be a ma estére közös szobánkba. Nyugodtságot erőltettem magamra, hogy ne legyen feltűnő izgatottságom. Lepakolta a cuccait Dae ágyára, majd megpillantotta a sporttáskát.

- Ma lesz az a fontos meccsed igaz? – kérdezte.

- Öhm, igen… - válaszoltam. Gyerünk, kérdezd már meg Jongu!!. Összeszedtem a maradék bátorságom és rákérdeztem. – Esetleg, van kedved eljönni velem? Bár még van egy kis idő addig, szóval előtte elmehetnénk még valahová.

- OKééééééééé. Mehetnénk, mondjuk moziba. Úgyis megy egy film, amit meg szerettem volna nézni, de egyedül meg nem akartam menni.

- Rendben, akkor indulhatunk is. – mondtam, s felkaptuk a cuccunkat és már ott sem voltunk. Gyalog indultunk el a mozi felé, ugyanis eléggé közel volt. Az úton nem volt az a kínos csend, a szánk be sem állt.

- Oké, akkor te veszed a popcornt és az üdítőt, én meg a jegyeket. – mondja Youngjae, és már el is indult a jegypénztár felé. Megindultam a pult felé és elővettem a pénztárcám. Várnom kellett, mert voltak előttem a sorba.

- Két nagy popcorn és két kóla lesz. – szóltam oda a kiszolgáló lánynak. Egy korombeli lány lehetett. Valamiért úgy éreztem, mintha nem is figyelte volna mit mondok, csak mosolygott, mint valami szerelmes kiscsaj.

- Rendbeeen. – húzta el a mondatot, majd a popcornkészítőhöz ment. Egy kis idő múlva visszatért EGY naaaaaagy adag popcronnal és két üdítővel. –Tessék… és itt a számom is. – kacsintott egyet, amikor átnyújtotta a számát tartalmazó szalvétát.

- Aha..kösz. – kifizettem, és inkább elhúztam onnan. Szólni nem akartam, hogy nem ez volt, amit kértem, mert akkor megint szóba kellett volna álljak vele. Tudom, bunkónak hangzik, de nem érdekel különösebben ez a csaj. Ráadásul mi az, hogy „itt a számom”. Mintha kértem volna. A szalvétát kidobtam egy kukába, majd visszamentem szerelmemhez. Ő már a bejáratnál álldogált.

- Ó hát itt vagy. – mosolyodott el, én meg átadtam neki az üdítőt.

- Kettőt kértem, de csak egyet adott… majd megosztozunk, oké?

- Oké… na akkor mehetünk? – kérdezte és a kezemnél fogva befelé húzott a megfelelő kapun. Odaadtuk a jegyszedőnek a jegyeinket, majd elfoglaltuk a helyünket. Youngjae valami vígjátékot választott, nekem pedig mindegy volt, csak vele legyek. Amikor beözönlöttek az emberek és mindenki leült, elsötétült a terem. A film elkezdődött én pedig a közös karfán lévő tartóba helyezem a hatalmas adag popcornt. Eszegetni kezdtük, a kezünk néha-néha egymásra talált a popcrontenger közepében. Még jó, hogy sötét volt, ugyanis eléggé elpirultam. Tulajdonképpen nem is tudom, miről szólt a film, mivel végig Youngjae bámulásával töltöttem. A tudtomon kívül véget ért a film, és a feloltották a lámpákat. Én még mindig szerelmem bámulásával foglalatoskodtam, amikor –már világosban- ő is felém pillantott. Elkaptam a tekintetem, de ő csak nevetett. Nagyon édesen nevetett. Kimentünk az EXIT feliratú ajtón keresztül, majd az órámra pillantottam.

- Még van egy óra a meccsi, szóval még van kb fél óránk valamit csinálni. – fordultam oda Youngjae-hez, aki épp csillogó szemekkel nézett a még a mozi épületét belül lévő fagyis standra.

- Fagyi… - szólalt meg halkan, majd egyre hangosabban. - Együnk FAGYIIIIIIIIIIIIIIIIIT. – én csak elnevettem magam. Megvettük a fagyinkat és leültünk egy padra, ahol elfogyasztottuk. – Finomnak tűnik az a csokis…

- Kérsz? - nyújtottam oda szájához az én fagyimat. Boldogan nyalt bele, majd ő is odanyújtotta nekem az ő fagyiját.

- Tessék, kóstold meg ezt is.

Miután megettük a fagyinkat, elindultunk a stadionhoz, ahol a meccsem lesz. Bementünk, s Youngjae egészen az öltözőig kísért.

- Sok szerencsét! – mondta, majd meg is ölelt. Azt hittem ott helyben felrepülök az egekbe a boldogságtól.

- Köszi! Itt találkozunk a meccs után.

Átöltöztem, bemelegítettem, azután már a pálya közepén találtam magam. Láttam, ahogy a lelátóról integet nekem Youngjae. Nem is kellett több. Teljesen bepörögtem, a meccs alatt is remekeltem. Én lőttem be a legtöbb gólt. Bár az ellenséges csapat igen erős volt, mégis mi nyertünk. Kifáradva mentem vissza az öltözőbe, én elmentem tussolni, a többiek pedig ünnepelni. Még tussolni se tussoltak. Levetkőztem, beálltam a zuhanyzóba és azon járt a fejem, hogy Youngjae kint vár, és ma este velem fog aludni. Ennek eredményeképp… akadt egy kis problémám, ezért átváltottam fullhideg vízre, hogy lenyugodjak. Miután kész lettem a zuhanyzással, visszamentem az öltözőbe, de nem volt üres, mint vártam. Youngjae várt engem egy ezer wattos mosollyal az arcán. Amint meglátott nyakamba ugrott és megölelgetett.

Gratulálok, Jogup!! Jók voltatok! – mondta, én pedig még mindig nem fogtam fel, hogy hol vagyok. Ekkor viszont egy puha ajkat éreztem meg az enyéimen. Egy pillanatig tartott csupán, majd észrevette mit is csinál.

- Én…hoppá. – próbált meg valami magyarázatot adni. Én csak tátott szájjal néztem őt. Most… megcsókolt? Komolyan megcsókolt??! – Nem gondolkodtam és...- folytatta volna, de most én csókoltam meg. Ez már nem csak egy pillanatig tartott, szinte egyből mélyítettük. Még jó, hogy a többiek elmentek. Mikor már nem bírtuk levegő nélkül, abbahagytuk a csókot. Magamhoz szorítottam, és nem is akartam elengedni őt soha többé.

- Szeretlek. – suttogtam a fülébe. Nem hittem volna, hogy egyszer lesz bátorságom ezt kimondani.

- Én is szeretlek. – mondta, majd belenézett a szemembe. Pár percig csak így álltunk egymás karjai között. –Vizes vagy… meg fogsz fázni.

- Nem érdekel, nem akarlak elengedni.

- Pedig muszáj lesz.

- Miért?

- Egy szál törölközőben vagy… öhm..

- Áááá, csak nem zavarban vagy? – kérdeztem nevetve?

- Én?? Dehogy is!! – tagadta.

- Akkor had mutassam be neked a Cheetosaim. – mondtam, majd befeszítettem neki.

- A …Cheetosaid… huh…  - gyorsabban vette a levegőt. Adtam még egy csókot a szájára, majd eltűntem a ruháimmal együtt. Gyors felöltöztem, majd visszatértem hozzá.

- Mehetünk?

- Aha… - mondta, s elindultunk. Visszamentünk a koleszba és Youngjae is elment zuhanyozni. Nagy késztetést éreztem, hogy utána menjek és én is beszálljak mellé, de még ennek nincs itt az ideje, ezért kint vártam. Amikor végzett ránézett a két ágyra. Szerintem ő is azon vacillált, amin én, ezért odamentem hozzá, és kezénél fogva az én ágyamhoz irányítottam.

- Aludnál… velem? – kérdeztem, s talán egy kicsit el is pirultam. – Persze csak aludnánk…érdted…öhm…

- Persze, szívesen… - válaszolta, majd mindketten lefeküdtünk az ágyra. Szerelmem befészkelődött a karjaim közé, én pedig betakartam magunkat.

- Nem hittem, hogy egyszer így fogunk feküdni. – mondtam halkan, pedig annyira boldog voltam, hogy legszívesebben a világba ordítottam volna, hogy mennyire szeretem ezt a fiút.

- Én sem….de annyira boldog vagyok, Jongup. – nyomott egy puszit arcomra, amiből természetesen egy újabb csók kerekedett ki.

- Akkor mi most…mi ?

- Igen... igen. –mondta mosolyogva. Még beszélgettünk egy kicsit, néha egy-egy csók is elcsattant, majd egymás szuszogását hallgatva aludtunk el.

Reggel kicsit több időbe telt elkészülni, de nem tehettünk róla. Bementünk a suliba, ahol a banda –kivéve Yonggukot, és Himchant- nevetve beszélgetett. Leültünk mi is hozzájuk. Zelo felállt, hogy idehozzon a táskájából valamit.

- Héé, Zelo… - szólalt meg Eli nevetve. – Tisztára úgy mész, mint akit jól seggbe-… az idióta arcára fagyott a mosoly, amikor leesett neki, hogy mit is akart mondani. – NEM..nem nem nem akartam tudniiiiiii!! –Háborodott fel saját hülyeségén. Mindenki nevetésbe tört ki, kivéve a DaeLo párost, akik pirosban pompázva néztek egymásra. Ekkor jött be az ajtón Yongguk, mellette pedig Himchan.

- Baj van. – jelentette ki Yongguk komoly arccal. Ilyenkor olyan félelmetes tud lenni. – Taeyangék…