[Driving me crazy~] 25.fejezet

Eli POV

Egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogy miért két teljesen egyforma ember a legjobb barátom. Nem értettem miről beszél. Tény, hogy Yongguk és Yongnam ugyanúgy néz ki.. Oké, ez sem teljesen igaz, én simán megkülönböztetem őket. Mindegy, a lényeg, hogy ikrek. De ez nem azt jelenti, hogy egyformák. Sőt, inkább teljes ellentétei egymásnak. Yongguk világ életében lázadó, szófogadatlan típus volt. A szülei sosem foglalkoztak vele, szerintem ezért lett ilyen. Hogy felhívja magára a figyelmet. Folyton a bajt kereste. Yongnamot ezzel szemben szófogadónak és végtelenül kedvesnek ismertem meg. Persze Yongguk is jó srác, de jóformán csak a testvérével és velem. Ezért is lepődtem meg hihetetlenül, mikor ennek a vadembernek a szívét meglangyította egy... fiú, Kim Himchan személyében. Csodával határos módon, emiatt a kis vakarcs miatt Yongguk pozitív irányban kezdett el változni. Több barátja lett. Melegebb barátai... Megtanultam, hogy a környezet szennyezés tényleg veszélyes. A globális felmelegedés már a baráti köröm is elérte. Egyedül Yongnam és én úsztuk meg. Ő persze elég kevés időt töltött velünk, szinte semennyit, mert a drága jó szülei máshová íratták. Ez persze nem jelenthette a barátságunk végét, hétvégente összefutottunk és szinte minden nap felhívtuk egymást. A Taeyang eset után persze (amin eléggé néztem... mégegy buzi.) nagy örömömre Yongnam átiratkozott. Elintéztük, hogy szobatársak lehessünk, már alig vártam.

Kivételes rendet tartottam a szobában, bár fogalmam sincs miért, Yongnam tudta, hogy rendetlen vagyok. Egyik nap éppen azon gondolkodtam, hogy a VinSeop páros már biztosan nagyon hiányol. Eszembe jutott, hogy esetleg meglepem őket, de aztán jobban megvizsgálva a tényt, hogy ezek ketten bárhol bármikor... jobbnak láttam elvetni az ötletet. Igazán jöhetne már Yongnam. Mióta mindenki nyalja-falja egymást.. Fúj. Elképzeltem. Tehát mióta együtt vannak, alig van rám idejük, legalább lenne kivel szórakoznom. Kínomban már össze vissza fetrengtem. Elkezdtem olvasni, de eszembe jutott, hogy nem szeretek. Úgy döntöttem, inkább írok egy könyvet. Fogtam egy üres füzetet, egy tollat és egy doboz RedBullt, kényelembe helyeztem magam az ágyon, majd nekiláttam. Miről is írhatnék? Megvan! Szép nagy betűkkel az elejére véstem a címét: Hogyan éljük túl a globális felmelegedést. Épp kezdtem volna neki, mikor kopogtattak. Kíváncsian nyitottam ajtót, mert úgy tudtam Yongnam később jön. Nem is tévedtem, egyik legjobb barátom helyett egy kis szöszi srác állt velem szemben, kezében egy lapot szorongatva.

- Heló. Hát te? - érdeklődtem, mert ő csak állt és bámult.

- Öö.. izé.. Kibum vagyok. Kim Kibum, az új szobatársad. - tért magához és máris beszédes lett. A kezembe nyomott egy papírt, amin az állt, hogy Kim Kibum, cserediák velem és Yongnammal fog lakni. Mire észbe kaptam, Kibum már be is slisszolt mellettem. - Melyik ágyra fekhetek?

- Az az enyém, a mellette lévő Yongnamé, de ő majd csak később jön, szóval az maradt. - mutattam az utolsó szabad fekhelyre. Igen, három ágyas a szobám. Hogy miért? Mert a szüleim megtehetik és meg is teszik. Nem értettem miért, de ha ők így akarták.. Kibum lecuccolt a helyére.

- Egyébként egy darabig még nem kéne reklámozni, hogy itt vagyok. Állítólag még szoknom kell a helyet bla bla bla..

- Szóval egy szót se rólad.. - bólintott. - Na és mondd csak, Kibum. Hogyhogy átjöttél?

- Key ha lehet.

- Tessék?

- Jobb szeretném, ha Key-nek szólítanál. Amúgy meg csak úgy jöttem. - okééé.. fura. Aztán elkezdtünk beszélgetni, hogy jobban megismerjük egymást. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó arc.. Meghívott RedBullozni. Hirtelen új értelmet nyert az életem. Már nem unatkoztam délutánonként. Viszont sajnáltam, hogy senkinek nem mesélhettem el, Key mekkora forma. Pedig sok mindent megmagyarázhattam volna vele. Egyik délután épp a telefonján játszottunk, amikor Yongnam betoppant.

- Yongnaaaam~! - vetődtem a nyakába. - Már azt hittem sosem érsz ide.

- Én is Eli. Ő kicsoda? - pillantott az ágyon ücsörgő, gyanúsan méregető Key-re.

- Kibum vagyok. Kim Kibum, cserediák, szobatárs, Eli barátja. Egyébként Key, ha kérhetem.

- Wow.. ez aztán bemutatkozás. - nézett nagyot az újonnan érkezett. - Én Bang Yongnam vagyok, Yongguk ikertestvére, Eli legjobb barátja. Örülök, hogy megismerhetlek.

- Key még nem jár suliba, majd valahogy a jövő héttől. De meglátod nagyon jól kijöttök majd. - az első esténk hármasban. Yongnam mintha kicsit feszengett volna, biztosan, mert még nem ismeri Key-t. Pedig ha tudná... Pár nap elteltével Yongnam nem sokat oldódott, még Himchanéknak is feltűnt a dolog. Úgy döntöttem, mint a legjobb barátja, elbeszélgetek vele. Suli után kettesben voltunk a szobában, Key elmondása szerint bement a városba találkozni a haverjaival. Yongnam az ágyán feküdt és éppen olvasott. Egy-egy doboz RedBullal leültem a fekhelye szélére. Barátom letette a könyvét és rám figyelt. Kezébe nyomtam az egyik dobozt.

- Yongnam.. Tudod, hogy már kb pelenkás korunk óta legjobb barátok vagyunk, Jobban ismerjük egymást, mint akárki. Látom, hogy valami nem oké. Mondd el haver, hátha tudok segíteni.

- Nincs semmi. - erőltetett magára egy mosolyt. Engem nem csaphat be. De vajon miért akar becsapni?

- Kérlek. Annyira rossz ilyennek látni. Hiányzik a régi, idióta Yongnam. Annyit meséltem rólad Keynek. Lehet ő is segítene akármi bánt. Annyira kedves és vicces és... de hiszen tudod, te is itt laksz velünk. Na gyerünk, ki vele. Mi nyomja a szíved?

- Tényleg semmi, Eli. Csak még furcsa ez az egész. Tudod eddig a másik suli meg minden és...

- Eliii~~~ - nyitott be Key. - Jaj elnézést, megzavartam valamit? - Yongnamra néztem, aki megrázta a fejét.

- Nem dehogy. Mondd csak.

- Meséltem rólad a barátaimnak és szeretnének megismerni. Mit szólnál egy ingyen RedBullhoz? - kacsintott. Óistenem milyen cuki ilyenkor. Mármint... te jó ég.. Ezt nem én mondtam!! Gyors elbúcsúztam Yongnamtól és már ott sem voltunk.

Yongnam POV

Már megértem mit élhetett át Himchan, amikor új diák volt. Új hely, új kötelességek. Viszont a társaság közel sem idegen, ennyivel jobb a helyzetem. Miután vége lett Taeyang terrorizálásának végleg átiratkoztam Yonggukék iskolájába. Rettentően vártam. Miután megtudtam, hogy Eli szobájába leszek beosztva a „rettentően vártam” kifejezés már nem is volt elég. Kicsi korunk óta legjobb barátunk, mindent együtt oldottunk meg, együtt nevettünk, együtt sírtunk. Szerintem én jobban kötődtem hozzá, mint Yongguk. Ikertestvérem is nagyon közeli barátnak tekinti, sőt… de amit én érzek… nehéz megmondani. Én sem tudom. Mikor elkezdődött a középiskola Yongguk és Eli is máshova mentek, mint én. Nagyon nehéz volt nekem, ugyanis ők jelentik a családomat. Nagyon szeretem őket.

Szóval a „rettentően várt” pillanat eljött. Eli kolesszobájának ajtajában álltam, szívem a torkomban dobogott a boldogságtól, amikor a kilincsre tettem a kezemet. Cuccaimat a másik kezemben tartottam, ami egyébként nagyon nehéz volt, de le kellett nyugodjak, mielőtt belépek. Ám hangos nevetések szűrődtek ki, így arra következtettem, hogy Yongguk is bent van de… miután nagy boldogan benyitottam arcomra fagyott a mosoly. Egy idegen srác volt az. Tudom, semmi okom nincs utálni őt vagy ilyesmi, de már abban a percben elkönyveltem magamnak, hogy ő nem éppen kívánatos személy.  Eli mind ezt észre sem véve vetődött a nyakamba, ami ismét visszahozta a jókedvemet.

- Yongnaaaam! Már azt hittem sosem érsz ide.

- Én is Eli. Ő kicsoda? - pillantotamt az ágyon ülő idegenre.

- Kibum vagyok. Kim Kibum, cserediák, szobatárs, Eli barátja. Egyébként Key, ha kérhetem.

- Wow.. ez aztán bemutatkozás. – csak néztem. Nagyon. Nem. Bírom. - Én Bang Yongnam vagyok, 

Yongguk ikertestvére, Eli legjobb barátja. Örülök, hogy megismerhetlek. – mutatkoztam be én is. Bunkó azért mégsem akartam lenni.

Így omlott össze minden, amit elképzeltem. Azt reméltem, hogy sokkal több időt töltök majd Elial és a többiekkel. Sokkal többet. Hogy minden hülyeségen nevetünk, együtt szórakozunk, ilyesmi. De ebből nem lett semmi. Eli folyton Kibummal lógott. Kibum. Tudom, megkért, hogy szólítsam Keynek.. de képtelen vagyok rá. Próbáltam, én igazán próbáltam barátkozni vele, de nem ment. Főleg azért nem mert állandóan Eli nyakán volt, én meg kiszorultam.

A suli viszont pozitív meglepetés volt. Az előző sulimban voltak ugyan barátaim, de ők inkább csak tiszteltek, mint bandavezért. Bármilyen nehéz is elképzelni engem bandavezérnek, sokan követtek. De itt igazi barátok vártak, köztük az én egyetlen drága ikertestvéremmel. Az első napom a suliban jó volt. Az osztály többi tagja is jól fogadott, bár lehet csak megrémültek, hogy két Bang lesz mostantól köreikben. Teljesen jól ment minden a suliban egészen addig, amíg Kibum is a mi osztályunkba került, mint cserediák. Vele is mindenki kedves volt… még Yongguk is!! Eli teljesen oda van érte, én meg kétségbe vagyok esve. Úgy meg szeretném ezt beszélni valakivel, de… eddig Elial vagy Yonggukkal beszéltem meg mindent, de most…

- Héé Yongnam! – szakította meg az „emlegetett” szamár… vagyis galamb a gondolataimat. Már korábban is kérdezte, hogy mi bajom van stb. De nem mondhattam el neki ugyebár. Ezért csak tartottam a számat, mosolyogtam és tűrtem csendben. – Beszélhetnénk??

- Persze… - sóhajtottam egyet.  Szokásosan könyvet olvastam a szobában, amíg ő és Key elvoltak……… úgy értem, csak próbáltam…. már kezdtem komolyan kiakadni. – Kibum?

- Key most Yonggukékkal van. – pirult el. PIRULT EL???????

- Hé, te most elpirultál?? – esett le az állam.

- Nézd, Yongnam. Te már nagyon ismersz engem, igaz?

- Igen.

- És ha kiderülne valami fura… akkor nem ítélnél el, igaz?

- Persze, hogy nem.

- Szóval… eddig…tudod szentül meg voltam győződve, hogy heteró vagyok. Sőt..

- Igen... Bökd már ki! – néztem elkerekedett szemekkel.

- Öhm hát… - mélyen a szemembe nézett, az én szívem pedig majd’ kiugrott a helyéről. Teljesen elvesztem bennük. Elvesztem??  - lehet, hogy.. szóval lehet, hogy mégsem… ahj nagyon nehéz ezt bevallani.

- Hogy beleszerettél egy fiúba?  - esett le a tény. Te jó ég. ELLISON KIM MELEG! Mimimimi? Nem hiszem el. És miért nekem… miért nekem mondja? Talán én… vagyok az a srác?

- I-igen… nagyon fura érzés... de Key… - pirult el teljesen. Key?

- Úgy érted… - kérdeztem halkan. – Kibumba vagy szerelmes?

- Szerelmes az túlzás …de talán igen. – mosolyodott el, mint egy hülye.

- Oh.. értem. – mondtam neki, majd egy mosoly mellett megsimogattam a vállát. – Ez remek.

- Huhh.. ez nehéz menet volt. Köszi, Yongnam, hogy meghallgattál! – mondta majd kiment a szobából. Szépen lassan homályosodott el körülöttem minden. Könnyek? Igen határozottan könnyek patakzottak a szemeimből. Fájdalmas könnyek. De miért érzem ezt? Az előbb még boldogan dobogó szívem darabokban. Miért?