[Driving me crazy~] 27.fejezet

Yongnam POV

Lehűlve ültem a laptop előtt. Ez nem lehet igaz. Körülöttem sötétség, csak a gép fénye világított a szobában. Halk mozgolódást hallottam Yonggukék ágya felől ezért kiléptem az oldalról, amit találtam és kitöröltem az előzményeket, hogy még véletlenül se találjanak rá Himchanék.

- Hé, Yongnam. Miért nem alszol? – lépett mögém Himchan és rátette a kezét a vállamra. Kikapcsoltam a gépet, Himchan leült a mellettem lévő székre, majd felkapcsolta az asztalon lévő kislámpát. Várta a válaszomat.

- Csak nem tudok aludni… Folyton Eli jár a fejemben… - mondtam. Ez csak a fele igazság volt, de megtette. Himchan az arcomat tanulmányozta a lámpa fényében.

- Lehet el kéne neki mondanod… - törte meg a csendet.

- Nem. Biztos nem. Ott van Kibum. Ráadásul Eli egyáltalán nem úgy tekint rám. És mint mondtam, ott van Kibum. Kibum… Kib –

- Ha még egyszer kimondod a nevét lekeverek egyet. – mondta keményen.

- De hát… Nem tehetek róla… annyira fáj. – szememben ismét könnyek gyűltek. Hátrapillantottam a szunyókáló testvéremre. Ő is ugyanígy szenvedett, mint én, talán jobban. De nem hagyta magát.  És végül minden rendben lett. Ekkor jöttem rá. – Igazad van.

- Nekem mindig. – kacsintott rám.

- Nem hagyom magam. – Kezemet ökölbe szorítottam és felálltam a székről. A szomorúságot felváltotta a színtiszta gyűlölet, amit Kibum iránt éreztem. Most már okom is volt rá. – Nem ülök többet a seggemen, bőgve, mint egy hülyegyerek. – hangom egyre hangosabb lett, teljesen megfeledkeztem az alvó Yonggukról.

- Ez a beszéd! – állt mellém Himchan. – Most még jobban hasonlítasz a bátyádra.

- Kösz, Himchan! Most sokat segítettél.

- Bármikor. – mosolygott rám. – De a világhódításod előtt, aludnod kellene.

- Igaz… akkor jó éjt!

- Neked is!

Himchan visszamászott az ágyba Yongguk mellé, befészkelődött a karjaiba és lehunyta a szemét. Hamar elaludt, majd én is lefeküdtem a helyemre. Alvásról persze szó sem volt. A Kibumról olvasottak kattogtak az agyamban. Hogy lehettem ekkora vak? Az egész egy nagy színjáték, amit Kibum tervelt ki, kitudja milyen céllal. Egy biztos, nem jó szándékból teszi, amit tesz. Ráadásul, ha igaz amit találtam, akkor Eli nagy bajban van. Tennem kell valamit.

Mielőtt – nagy nehezen – elaludtam küldtem egy sms-t a bandám egyik tagjának, Siwonnak. Leírtam, hogy gáz van, ezért másnap sürgősen össze kell hívni a bandát. Kicsit késő volt már az sms-ezéshez, de egyből kaptam a választ, hogy intézkedik. Nem véletlen az egyik legjobb emberem.

Másnap korán felkeltem. Egy hátizsákba bepakoltam pár cuccot, majd írtam egy üzenetet a fiúknak, hogy elmentem elintézni valamit, és fedezzenek a suliban. A biztonság kedvéért azt is odaírtam, hogy ne aggódjanak.

Az első busszal elindultam a banda főhadiszállása felé, amit a suli váltásom miatt áttettük ebbe a városba. A Yonggukékhoz hasonló volt, csak egy kicsit távolabb. A banda többi tagja már ott várt engem.

- Mi volt ilyen fontos, főnök? – kérdezte Yesung, amint mindenki letelepedett a nagy asztal köré. Előtte egy fullos laptop hevert, amin rengeteg kémcucc volt.

- Hallottatok már Kim Kibumról? – tettem fel a kérdést.

- Nem az a srác volt Taeyang szövetségese? – találgatott Shindong.

- Nem.Ő egy másik Kim Kibum. Mindenki csak Key-nek hívja.

- Akkor… azt hiszem én tudom ki az. – szólalt meg az asztal másik végén ülő Siwon. – Rengeteg illegális dolog fűződik a nevéhez. Nem véletlenül Key, azaz kulcs a neve. Akárhova be tud jutni. Lopás, kereskedés. Saját bandája van. A rendőrség mit sem tud róla, de a bandák között eléggé elterjedt.  Miért?

- Cserediáknak álcázva magát beszivárgott a sulimba, azon belül az osztályomba. Ráadásul az én szobatársam lett.  A neten rátaláltam egy titkos oldalra, ahol megtudtam, hogy ki is ő valójában. – magyaráztam a helyzetet.

- Utánajártam a fickónak. – szólalt meg a gép előtt ülő Yesung. Ő a banda hackere, bármit meg tud találni a gépén keresztül. – A hétköznapi emberek előtt ő az egyik nagy céges ember fia, akinek bármit megadnak egy bizonyos összegért cserébe. Gondolom ezért tudta rávenni a sulit, hogy cserediáknak állítsák be. Néhány emberével jött a városba. Ha adsz egy fél órát kiderítem, hogy hol van a szállásuk.

- Rendben. Heechul, te és még páran menjetek és figyeljétek meg az embereit. Ne vesszétek el szem elől, és ha valami furcsát észleltek azonnal szóljatok. Én szemmel tartom Kibumot.

Végül egész nap szervezkedtünk a bandával. Eli végig hívogatott, de nem reagáltam rá. Próbáltam figyelmen kívül hagyni őt, pedig nagy volt a kényszer, hogy felvegyem azt a rohadt telefont.

Olyan este hét körül indulhattam haza, nem tudom pontosan. Ez a sok információ és intézkedés teljesen leszívta az agyam. A haza útra például már nem is emlékszek. Valahogy visszakerültem a koliba. Az ajtó előtt állva néztem ki a fejemből. Nem akartam látni Kibum képét… amint épp Elial enyeleg. De Elial sem akartam találkozni. Már épp nyomtam volna le a kilincset, amikor Eli kirontott a szobából.

- Mégis hol voltál?? És mi a francot csináltál?? – támadott le.

- Nem mindegy? – flegmáztam.

-NEM! Aggódtam érted. Yonggukék azt mondták, hogy valakit el akarsz intézni.

- Nem valakit, hanem valamit te idióta. Amúgy meg… aggódj Kibum miatt. Nem vetted észre, hogy álladóan eljárkál? Nem gondoltál bele vajon miket művel? – majdnem eljárt a szám, de sikerül visszafognom magam.

- Mi a franc van veled Yongnam?

- Ne érdekeljen. – mondtam neki semleges hangon.

- Egész nap hívtalak! Legalább egy sms-t küldhettél volna. Ráadásul tegnap se jöttél vissza!

- Szakadj már le rólam!! – ordítottam rá. Na, ez tényleg nem vall rám. De már elegem volt. Magam sem értem miért Elion vezetem le a feszültségem. – Foglalkozz Kibummal, ha ennyire unatkozol.

- Te… csak nem féltékeny vagy rá? – jött közelebb. Már majdnem összeér az orrunk. Mély lélegzetet vettem, erőt gyűjtöttem a válaszhoz.

- Túl sokat képzelsz magadról, barom. – préseltem ki magamból ezt a mondatot. Majd arrébb toltam és bementem a szobába. Nem szóltam többet hozzá. Bevágtam magam a fürdőbe, és kb egy óra múlva kivánszorogtam onnan. Eli ismét meg akart szólalni, de pont akkor jött vissza Kibum. Aggódó tekintettel nézte végig, amíg lefekszem, majd Kibummal foglalkozott. Elegem van…

Másnap reggel, mire felkeltem csak Kibum volt a szobába. Eli már elindult a suliba, mivel van valami dolga suli előtt. Az a szemétláda épp a cuccait pakolta, amikor felálltam az ágyból.

- Áh, jó reggelt. Jól aludtál? Remélem nem voltunk túl hangosak… - szólalt meg egy undorító sunyi mosollyal az arcán.

- Hogy… érted, hogy hangosak? – kérdeztem flegmán. Már remegtem az idegtől, pedig csak egyszer szólalt meg. Nem lesz ez így jó.

- Hát, tudod… csak .. elvoltunk. – kacsint egyet. Kész vége, itt betelt a pohár. Közelebb léptem hozzá és fenyegetően belenéztem a szemébe. Nem lepődött meg rajta, gondolom ez volt a célja.

- Nem tudom, miben settenkedsz, Kibum, de jobb lesz, ha abbahagyod és leszállsz Eliról. Tudok mindent rólad, és nehogy azt hidd, hogy én hagyom, hogy azt csináld, amit akarsz, felfogtad? – förmedek rá. Ha ezt Yongguk látta volna, még lehet büszke is lett volna.

- Ó, igen? Én nem lennék ilyen magabiztos a helyedben. Tudom, hogy a bátyádnak bandája van, hiszen Eli mindent elmond nekem. Megbízik bennem. – jelenti ki nyugodtan. Túl magabiztos.

- Vigyázz magadra Kibum, mert figyellek. Ha valami baja esik Elinak én foglak elintézni. – Kibum erre csak nevetett.

- Sok sikert, barátom. – mondta gúnyosan és kiment az ajtón. A becsukott ajtóra vágtam a párnámat, mintha az segített volna.

A következő napokban kerültem mindkettőjüket, de mégis szemmel tartottam őket. Nagyon nehéz volt, tekintve, hogy egy szobába vagyunk, de megoldottam. A héten semmi nem történt. Leszámítva, hogy konkrétan majdnem megőrültem. Még soha nem voltunk ennyire távol egymástól, egy veszekedésünk sem tartott ilyen sokáig. Himchanék próbáltak lelket önteni belém. Pedig nem is emóztam.  Vagyis nem mutattam ki.

A hét vége felé, pontosabban pénteken éppen a fürdőben voltam. Mikor bementem a fürdőben még nem volt a szobában senki, így nem tudta senki, hogy ott vagyok. A szokásos dolgokat csináltam, amikor hangos ajtócsapkodást hallottam. Eli és Kibum tört be rajta, a hangok alapján eléggé egymásra találtak ismét. Hányingert és undort éreztem. Már nem sokáig bírom ezt nézni, jelen esetben hallani.

- Hmm. Eli. Nem lenne kedved eljönni ma este hozzám? Tartok egy bulit. Jó lenne, ha jönnél és, nem is tudom. Csinálnánk ezt azt.

- Mi lenne az az ez-az? – kérdezte Eli.

- Háát, azt majd megtudod. De biztos élvezni fogod.

- Ott leszek. – adta meg a választ. – Mikor indulunk?

- Akár most. – felelte Kibum. Erőt vettem magamon és kimentem a fürdőből. Mikor észlelték, hogy én is ott vagyok abbahagyták a… tevékenységüket. Nem sok kellett ahhoz, hogy kiverjem a balhét megint. Amint láttam Kibum jót mulatott rajtam, de nem engedtem neki sokáig, szó nélkül kimentem a szobából. Ismét ellátogattam a tetőre, hiszen egyedül akartam maradni. Talán két órát üldögéltem ott zenét hallgatva, amikor megcsörrent a telefonom. Siwon nevét látva azonnal felvettem.

- Baj van, főnök! Key emberei mozgolódnak.

- Bassza meg. Tudhattam volna! Azonnal jöjjön mindenki a főhadiszállásra. Legyetek készenlétben! 

Eli POV

Miután jól összevesztünk Yongnammal, gyorsan lelépett. Fogalmam sincs mi ütött belé, eddig sosem viselkedett így. Nagyon aggódtam érte, egyszerűen nem akartam elveszteni. A tény pedig, hogy napok óta szomorúnak láttam nagyon fájt. Hiányzott az önfeledt, boldog mosolya. Hiányzott Yongnam. Utána akartam rohanni, de úgy döntöttem, inkább megvárom míg visszajön, hogy mindketten lenyugodjunk és átgondoljuk a helyzetet. Ki tudja mi történt volna, ha még jobban összebalhézunk. Nem is emlékszek, hogy veszekedtünk-e egyáltalán régen. Estig az ágyam szélén ülve vártam legjobb barátomat, hogy bocsánatot kérhessek tőle. De Yongnam egyre csak nem jött. Közben Key is küldött egy SMS-t, hogy ne várjam, csak késő este ér vissza. Végül fél 11 körül ráuntam a várakozásra, ezért lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni. Remélem Yongnam is beesik valamikor és azt is, hogy nincs baja. Reggel suli előtt még mindig sehol nem volt. Idegesen topogtam a pad alatt a helyemen. Legszívesebben azonnal felpattantam volna, hogy megkeressem. Yongguk és Himchan a tanár után egy perccel estek be a terembe.

- Egy kis frissítő reggeli hancúr? - hajoltam oda hőn szeretett bandavezéremhez miután levágódott mellém. - Tudod a RedBull is jó ám és nem késel el miatta óráról.

- Elmondanám, hogy emiatt még sosem késtünk. - villantotta rám sokat sejtető mosolyát.

- Oké oké elhiszem. - vágtam közbe, mielőtt bele talált volna vezetni a reggeli szex rejtelmeibe. Az egy dolog, hogy meleg vagyok, de még kezdő. - Na és Yongnamról nem tudsz esetleg valamit? - tértem a tárgyra.

- Valami olyasmit említett hogy el kell intéznie valamit, de többet nem tudok. - Yongnam... el akar intézni valakit?? Uramisten, remélem nem esik baja. Egész nap hívogattam, de az a barom sosem vette fel. Ha nem lett volna ott nekem Key, hogy lenyugtasson és elterelje a figyelmem, valószínűleg megbolondultam volna. Estére Yongnam végre hajlandó volt hazatolni a képét... hogy megint jól összevesszünk. Csodálatos. Ezután Yongnam szóba sem állt velem. Egy darabig próbáltam engesztelni, de kb levegőnek nézett. Rendben. Ha ő így, én is úgy. Felőlem folyamodhatunk ovis módszerekhez. Nem akartuk, hogy a banda ismét külön váljon, így Key-el mindig leléptünk, hogy... nos elfoglaljuk magunkat és egymást.

Egyik este a zuhany alatt álltam és Yongnamon gondolkoztam. Komolyan arra az idiótára többet gondolok, mint a saját pasimra.. Az őrületbe kerget. Hirtelen két kart éreztem meg magam körül, aztán egy vékonyka testet az enyémhez simulni. Megfordultam és egy meztelen Key-el találtam szembe magam. Miért futott át az agyamon hirtelen, hogy esetleg a legjobb barátom lehet az? Végigmértem Key testét. Most jut eszembe, hogy még nem is láttam ruha nélkül. Hát nem egy kigyúrt alkat, de szép.

- Min gondolkodtál? - kérdezte.

- Csak azon, hogy hiányoztál. - füllentettem, majd megcsókoltam. Miért is hazudtam neki? Oké, valami nagyon nem stimmel velem. De nem tudtam sokáig ezen agyalni, hiszen Key felfedezőútra indult a felsőtestemen. Jóleső sóhajok hagyták el a szám, miközben ő szép lassan elért a keménynek nem éppen nevezhető tagomhoz. Bakker. Ez ciki. Még Key is meglepődött, de nem sokáig tartott és máris munkához látott. Először csak a kezével, de mikor látta, hogy ez így nem fog menni, a nyelvével, majd az egész szájával beszállt. De még így sem éreztem, hogy fel lennék izgulva. Remélem Yongnam nem pont most tervezte, hogy visszaér és eljön zuhanyozni. Akaratlanul is láttam magam előtt a képet, ahogyan betoppan, miközben Key megpróbál kielégíteni. Nem is tudom mit szólna a látványhoz. Hmm.. látvány.. A másodperc egy töredékére bevillant egy kép, amint szerelmem helyett a legjobb barátom térdel itt előttem. A gondolatot ahogyan jött, el is hessegettem. Hogy lehetek ilyen hülye? Viszont arra lettem figyelmes, hogy egyre keményebb leszek. Úgy tűnik Key munkája meghozta a gyümölcsét. Nem is kellett sok, hogy az élvezetem a szájában kössön ki. Felállt hozzám egy szenvedélyes csók erejéig, majd miután elszakadtunk, mélyen a szemébe néztem.

- Kérlek ne haragudj rám, de... abbahagyhatnánk itt? Ez az első alkalom, hogy ilyen meleg dolgot csinálok és eléggé zavarba jöttem. Csinálhatnánk szépen fokozatosan?

- Ó hát persze, amit csak szeretnél. - mosolygott rám édesen, újra megcsókolt, ezután pedig kisétált a fürdőből. Pár nap múlva elhívott, hogy valami nagy bulit csapnak és mindenképp szeretné, ha ott lennék. Hogyan is tudtam volna nemet mondani neki? Péntek este már a party helye felé kocsikáztunk én pedig az ablakon bámultam kifelé. Azon gondolkoztam, hogy ez lesz az első bulim Yongnam nélkül. Talán el kellett volna hívnom, hogy jól érezze magát ő is. Jó fél óra után meg is érkeztünk egy a város szélén árválkodó elhagyatott ház elé. Lézengett ott néhány ember, de nem volt valami party kinézete a helynek. Key hova hoztál?...