[Driving me crazy~] 28.fejezet

Eli POV

Sosem volt problémám a horror filmekkel, egy-kettőt kifejezetten szerettem is. Ez a ház is úgy nézett ki, mintha egy ilyen filmből szökött volna meg. Eddig mindig csak szórakozóhelyen buliztam, meg szilveszterkor Himchanéknál, de ott a kutya bizonyult a legijesztőbbnek. Nem, nem vagyok félős, de ez a kóceráj komolyan a frászt hozta rám.

- Te Key! - szólítottam meg bizonytalanul a barátomat. - Biztos vagy benne, hogy ez a hely alkalmas a bulizásra? Nem szakad ránk?

- Nyugi. Az ilyen helyek a legjobbak. Jó lesz, meglátod. - nyomott egy biztató csókot az ajkaimra. Fogalmam sincs mi lett velem, nem szokásom parázni. Azt hiszem nem kéne külső alapján ítélkeznem. Az épület, ami kintről omladozó viskó képét mutatta felénk, belülről egész pofás helynek tűnt. Persze semmi pénzért nem laknék itt. Megálltunk a nappali bejáratánál.

- Mindjárt jövök, csak beszólok, hogy megjöttünk. Kérsz valamit inni?

- Őő.. nem köszi.

- Sietek. - mosolygott rám, majd eltűnt. A falnak támaszkodva figyeltem a többi vendéget és hirtelen érdekes beszélgetés ütötte meg a fülem.

- Komolyan azt ígérte, hogy meg tudja szerezni az erősebb anyagot? - kérdezte egy meglehetősen kétes alak.

- Igen, valami titkos aduászról magyaráztak.. - válaszolt neki a hasonló képpen barátságtalan kinézetű srác.

- Annyira király! Nem véletlen ő a kulcsemberünk.. - uram isten milyen helyre kerültem???

- Megjöttem. Gyors voltam? - pattant mellém Key. Úgy rám hozta a frászt, hogy összerezzentem. - Na mi ez a nagy ijedtség? - csodálkozott.

- Figyelj, Key.. - hajoltam hozzá közelebb, hogy más ne hallja. - Itt valami nem stimmel. Az a két alak drogokról meg valami titkos aduászról beszéltek. Lépjünk le, mielőtt még mi is bajba keverednénk. - szerelmem arcán egy pillanat erejéig az idegesség jeleit véltem felfedezni, de hamar el is tűntek.

- Semmi okod az aggodalomra édesem, akármiben is sántikálnak, ígérem, nekünk semmi bajunk nem esik. Na de, hogy megnyugodj, meg persze azért, hogy mindketten jól érezzük magunk, gyere velem. - ragadta meg a kezem és elkezdett maga után húzni.

- Hová megyünk?? - értetlenkedtem. Két emeletnyit lépcsőztünk fel. Ahogyan felfelé haladtunk a csend egyre nagyobb lett és egyre inkább furcsa, bódító illat keringett a levegőben. Mintha minden egyes zárt ajtó mögött egy-egy drogbanda tanyázna. Key eközben egy szót sem szólt. Olyan furcsa ma. Remélem a meleg srácok nem menstruálnak..

- Meg is jöttünk. - álltunk meg a legutolsó ajtó előtt, amit szélesre tárt nekem. Bent aztán leültem az ágy szélére, aztán körbenéztem. Csak ez az ágy, egy asztal, két szék, meg egy szekrény. Hát nem egy nagy szám. Key elterített az ágyon és rám mászott. Vadul csókolt, levegőhöz is alig jutottam. Ilyen hevesen még sosem viselkedett. Igazán kanos lehet.. Ő idő közben áttért a nyakamra, majd hirtelen abbahagyta.

- Mi lenne, ha kicsit izgalmasabbá tennénk? - villantott rám egy perverz vigyort. Mielőtt még ellenkezni tudtam volna, a kezeim és a lábaim az ágyhoz kötözve találtam. Nem hiszem, hogy én ezt akarom. Ám ekkor az agyam egy furcsa, rejtett zugából előfurakodott egy kép. Egy kép, ahogyan Yongnam teszi ugyanezt velem. Miközben Key a mellkasomon munkálkodott, végig Yongnamot látta magam előtt. Te jó ég.. A legjobb barátomról fantáziálok. Tuti megbolondultam. Key már éppen az ágaskodó farkamat készült bekapni, mikor valaki berontott.

- Key gáz van! - nézett ránk idegesen.. Jonghyun? Új frizura? Mikor meglátott minket, hirtelen dühössé vált. - Oké, mindjárt még a jelenleginél is nagyobb gáz lesz..

- Jó a séród dinó! - dicsértem meg. Tök jól állt neki ez a fehér..

- Ó kössz. - látszólag meglepődött, de aztán eszébe jutott miért is jött. - Tehát. Kim Kibum mi a fenét képzelsz te magadról????

- Még is mit képzelnék? Ne kiabálj velem! - szólt vissza neki Key és ő is felemelte a hangját.

- Hogyne kiabálnék? Nem ebben egyeztünk meg.. Arról volt szó, hogy hogy összejöttök. Ezt még eltűrtem. Azt is, hogy smároltok. De arról egy szó sem esett, hogy meg is dugatod magad!!! - Hogy mi van?

- Nem dugatom meg magam és különben is.. Semmi közöd hozzá, hogy kivel mit csinálok.

- Mit mondtál?? Mi az, hogy semmi közöm? Hiszen együtt vagyunk. Lehet, hogy téged az olyasmi, mint a szeretet nem foglalkoztat, de tudod, nekem igenis fáj ezt látnom.

- Komolyan azzal vádolsz, hogy nem szeretlek? Mi ez, ha nem szeretet??

- Öhm.. megcsalás esetleg?? Mindegy, csinálj, amit akarsz. - azzal csapta volna ránk az ajtót, ám Key egy pillanat alatt kipattant az ágyból és megragadta Jonghyun karját. Visszarántotta, szorosan magához ölelte és szenvedélyesen megcsókolta.

- Bocsi srácok.. Nem szeretném elrontani ezt a meghitt pillanatot, de.. elmagyarázná nekem valaki, hogy mi a franc történik éppen??? - végre valahára elszakadtak egymástól, dolgokat suttogtak egymás fülébe, majd Jjong lelépett, Key pedig bezárta maga mögött az ajtót.

- Ezer örömmel. Tudod Eli, a naivságod a legjobb tulajdonságod.. - ült le az egyik székre. - Hogy őszinte legyek veled, miattad iratkoztam abba a suliba. Én intéztettem el, hogy szobatársak legyünk. Egyetlen tényezővel nem számoltam, Yongnammal. Bár a kiiktatása viszonylag könnyen ment. Túlságosan is gyengéd érzelmei vannak és, ha megbántódott, vagy szomorú lett, egyszerűen lelépett, hogy sajnálja magát.

- Miről beszélsz? Mi történt Yongnammal?

- Csak szerelmes lett... - nevetett Key. Szerelmes? Mégis kibe? És miért nem szólt? Mondjuk amennyire el voltam foglalva magammal és Key-el, alig jutott rá időm.. Rettenetes barát vagyok.

- De.. miért akartál engem annyira? Ha jól láttam, amit az előbb láttam, eléggé el voltál veszve Jonghyun szájában..

- Mert értékes vagy.

- Mi?

- A szüleid Seoul leggazdagabb emberei közé tartoznak. Ahogyan sejtetted, ez itt egy drogos telep. Te pedig, pontosabban a pénz, amit érted kapunk majd, még több és még jobb minőségű áruhoz segít minket. Van róla fogalmad, mennyit ér a csinos kis hátsód? - ekkor megszólalt Key telefonja és lezavart egy gyors beszélgetést. - Nos.. úgy tűnik a drágalátos Yongnamod szívósabb, mint gondoltam.

- Mit tettél vele? - keltem volna fel, hogy valami módon legjobb barátom segítségére siessek, ám rá kellett jönnöm, még mindig kikötözve fekszem. - Eressz el!

- Sajnos nem tehetem. És ne aggódj, egy ujjal sem értem hozzá... még. A kis barátod hőst szándékozik játszani és jött, hogy megmentsen. De szegény nem tudja, hogy a vesztébe rohan.

- Hagyd őt békén!

- Majd meglátjuk.. Attól függ, mennyire lesz szófogadó. Talán a Bang szülőktől is kicsikarhatnánk egy kis pluszt. - dulakodás hangjai ütötték meg a fülem.. Hát tényleg eljöttek. Vagy kamu ez az egész és csak simán beszívtam. Őrület ami itt van a levegőben. Talán láthatok majd sárkányokat, vagy unikornisokat. Hirtelen valaki berúgta az ajtót.

- Na tessék.. Yongnamot haluzok, pedig alig fél órája vagyok itt.. Durva az anyag Key.. - fordultam felé.

Yongnam POV

- Fuck! – adtam hangot az idegességemnek a koli kijárata felé. Lépteim túl rövidnek tűntek és ez nagyon nem tetszett.

- Hé, Yongnam! Hát te merre? – hallottam meg ikertestvérem jellegzetes mély hangját. Francba… nem akarom őt is belekeverni ebbe az egészbe.

- Áh, csak találkozok pár haverral. – hazudtam. Idegesen kapkodtam a szemeimet a kapu és Yongguk között. Lassan elindult felém, szemei összeszűkültek.

- Nem igaz. – vádolt meg. Francbaaaaa.

- De… nincs semmi baj. – nevettem kínosan. – Semmi sincs Elial és Kibummal.

- Te nekem ne hazudj, mert úgysem megy. Ha nem mondod el akkor is követni foglak, akár akarod akár nem.

- Oké. Tényleg baj van. Mégpedig nagy. Gyere velem, útközben elmondom az egészet. – adtam be a derekam. Ezzel elindultunk a ideiglenes főhadiszállásra, közben pedig elmeséltem az elég Eli-Kibum sztorit. Mit ne mondjak, neki is ugyanúgy leesett az álla, mint nekem. Utána már Kibum kinyírási módszerein kezdett el agyalni. Az én bátyám.

- Szóval… mi is történt pontosan? – kérdeztem a többieket immár a főhadiszálláson. Yongguk mellettem majdnem idegrohamot kapott.

- Egy elhagyatott házba vitte Elit. Pár tucatnyi ember tanyázik ott… valami drogfészek lehet. – magyarázta Siwon. – De ez nem biztos. Nem tudjuk pontosan hány embere van Kibumnak a városban. A róla szóló pletykák szerint nem kispályás.

- Oké! Máris indulunk és szétrúgjuk a seggüket! – állt fel mellőlem a kanapéról testvérem. – Máris szólok az embereimnek és indulhatunk.

- Nem, Yongguk. Ezt én akarom elintézi. – löktem vissza a helyére.

- Még mit nem! Nem akarom, hogy úgy járj, mint én Taeyangékkal. Nem tudhatod előre mi van ott. Akár valami NAGYON rossz is történhet. Szólok a bandának és mehetünk. – utasította keményen. Mély hangja ilyenkor még ijesztőbb.

- Főnök, szerintem inkább hallgass a testvéredre. – értett egyet Siwon. – Ő még durvább, mint te, huh.

- Jólvan, jólvan. Szólj a többieknek, aztán megbeszéljük a részleteket. – Mondanom sem kell, mennyire ki voltam akadva. Rengeteg idő volt, mire mindannyian összejöttönk és megbeszéltük a részleteket. Minden perc számított, én pedig tűkön ültem. Ha valami történik Elial komolyan mondom, még Yongguknál is ijesztőbb leszek. Szerintem azt senki se akarja.

Miután mindent megbeszéltünk, autókba pattantunk és elindultunk a ház felé. Idegességemben az ujjaimat tördeltem, a kocsiban mindenki síri csendben volt. Himchan, Daehyun és Zelo ült rajtam és Yonggukon kívül a kocsiban.  A hangulat félelmetes volt. Ha megállított volna egy rendőr – amin meg se lepődnék, ugyanis száguldottunk – szerintem egyből továbbengedne minket, elég lenne ránk néznie.

- Megjöttünk. – törte meg a csendet Himchan hangja, amikor leállította az autót. Mindenki kiszállt a járműből és a két banda összegyűlt a háztól kb ötven méterre. Remélhetőleg nem vesznek minket észre, bár eléggé sokan voltunk. A ház rosszabb volt, mint amilyennek elképzeltem.

- Szóval ha erről és erről indulnánk el nem vennének minket észre és meglepetésszerűen tudnánk lecsapni. – magyaráztam. Ám abban a pillanatban egy hangos ajtócsapás szakított félbe. Mindannyian a ház felé pillantottuk, és megláttunk egy alakot, aki berohant rajta. – OK. változott a terv. Mindenki befele MOST!!!! Keressétek Elit és Kibumot! Ha látjátok azt a szemetet, kérlek szóljatok, hogy jól tökön tudjam rúgni! – ordítottam. Ezzel mindenki megindult, velem az élen. Az előbbi ajtón törtem be, de egyelőre nem láttam a hátban senkit.

- Yongnam! Ti menjetek az emeletre, mi szétnézünk idelent. – szólt oda hozzám Yongguk. Bólintottam egyet válaszképp és már az emeleten is voltam. Itt már gyanús alakok támadtak ránk, akiket szinte két pillanat alatt le is győztünk. Valamiért bizonytalanul mozogtak.

- El vannak szállva. – adott magyarázatot Yesung. Már értem mi a szar van a levegőben. Az emeleten rengeteg ajtó sorakozott. Mindegyikbe benéztem, de mindenhol csak drogos alakokat találtam. Egy pillanatig se foglalkoztam velük, mentem tovább. A mögöttem sorakozó embereim elintézték őket. Ennyi lenne a naagy Kibum bandája? Sok drogos csicska?? Túlságosan nagyra tartottam ezt a rohadékot.

- Van még egy emelet. Ti gyertek velem és nézzünk szét ott is! – utasítottam embereimnek. Egyre idegesebb voltam, attól tartottam, hogy elkéstünk. A harmadik szobát zárva találtam. BINGÓ. Pár lépést hátráltam, majd hatalmas lendülettel betörtem az ajtót. Kibum értetlen arcával találtam szembe magam. Elit – mindenki szerencséjére sértetlenül – egy ágyhoz kötözve találtam… ruha nélkül?! Basszus… Önkénytelenül is lejjebb csúszott a tekintetem. Becs szó, nem direkt volt!

- Na tessék.. Yongnamot haluzok, pedig alig fél órája vagyok itt… Durva az anyag Key... – szólalt meg.

- Itt vagyok te nagyon idióta!  – szóltam oda idegesen. Levegőt alig tudtam venni.  

- Áh, üdv Yongnam! Már vártalak. – köszönt Kibum. Ez a rohadék komolyan az agyamra megy.

- Nem vagy te egy kicsit kapd be a faszom, Kibum?? – indultam volna behúzni neki egyet, de négy kar visszatartott ebben. Egy magas, hosszabb hajú srác és egy alacsony, szinte fehér hajú srác fogott le.

- Yongnam!! – hallottam Eli aggódó hangját.

- Eresszétek csak el őt! – tört be az ajtón Yongguk. Az előbbi szorítás megszűnt, én pedig egyből Kibum felé indultam.

- Tudod, Kibum, azt hittem nagy szám vagy és nehéz dolgunk lesz. – kezdtem bele mondandómba. – De tévedtem. Te csak egy nagyon tehetséges színész vagy, aki azt látszatot tartja fent, hogy egy kibaszott veszélyes ember.  Ráadásul csak a pénzt látod, semmi mást. – Feleltem a kezem és életem legnagyobb jobbegyenesével jutalmaztam meg. Nem tagadom, nagyon élveztem.  Kibum a földre esett. Két percre rá kirohant a szobából. Nem indultam utána, a többiek úgyis megállítják ha meglátják.

- Öhm, valaki segítene?  –  szólt Eli. Még mindig az ágyhoz kötve, ruha nélkül. Megindultam felé, szememet le se tudtam venni róla. Úristennnnnn de szexi. – Y-yongnam? Valami furcsa rajtam? – kérdezte. Kioldoztam Eli kezét fogva tartó köteleket és  – nagy nehezen rávettem magam – odaadtam neki a takarót, ami az ágy mellett volt ledobva. 

- Én kimegyek, oké? Yongnam ideje lenne valamit megbeszélnetek … - kacsintott rám ikertestvérem.

- Okés … igen… kéne. – Yongguk kiment, így kettesben maradtunk Elial. Az ágyon ültünk egymás mellett… de valami… valami megváltozott. Ahogyan Eli rám nézett.

- Mondanom … - kezdtem bele, de Eli félbe szakított.

- Mondanom kell valamit. Rájöttem… miközben Key … szóval rájöttem, hogy én kurvára téged szeretlek, érted?? Nem Keyt. Téged. – hát. erre. nem. számítottam. Ledermedtem a hallottaktól. Próbáltam valamit kinyögni, de képtelen voltam. – Basszus, nem kellett volna. – temette kezei közé arcát Eli.

- DE!! – szakadt ki a torkomból. Kezei után nyúltam és magamhoz húztam. – Ha tudnád… mennyit szenvedtem amiatt, mert szeretlek.

- Bo-bocsánat! Tudod, nincs valami nagy agyam … a galamboknak kicsi van… - pirult el. Úristen elpirult!!!!

- Hahaha. Igaz. Te hülye galamb. – nevettem. Közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Ha valahogy le kéne írnom milyen érzés volt, akkor egy vattacukorhoz hasonlítanám. Édes.