[Driving me crazy~] 29.fejezet [+18]

Yongnam POV

Szóval az van, hogy Key meglógott előlünk. Ha van elég esze, akkor jó messze, ugyanis ha még egyszer meglátom tuti kinyírom. A suliból és a koleszból is kiiratkozott. Még mindig nem hiszem el Eli hogy lehetett ilyen hülye Kibummal kapcsoltban. Mondjuk alapból hülye, de mi így szeretjük.

Egy hónap telt el azóta. A fiúk elég viccesen fogadták, hogy Elial járunk. Kevinnek szó szerint leesett az álla. Van egy olyan érzésem, hogy később Kiseop segített becsukni azt.  A többiek el sem akarták hinni, ezért be kellett bizonyítanom. Eli teljesen zavarba jött a bizonyítékul szolgáló hirtelen csókom miatt mindenki előtt. Úgyhogy a ’belőlem-sose-lesz-meleg-Eli’ teljesen eltűnt, helyét pedig átvette a –még mindig bolond- szerelmes Eli. Kibum távozása után a szobában ketten maradtunk, így még közelebb kerültünk egymáshoz, mint eddig. De még nem egészen közel.

Himchan ezerwattos mosolya mindent elárult, én mégis követtem. Tudtam, hogy tervez valamit, azt is tudtam, hogy nem kéne belemenjek a játékba, de kíváncsiságom erősebb volt az önuralmam. Így követtem őt egészen a város belső részéig.

- Meg is jöttünk. – állt meg egy nagy épület előtt. Felnéztem, hogy közelebbről is szemügyre vehessem. Szemem megakadt egy hatalmas feliraton: MELEGVIZŰ FORRÁS.

- Ez az a hely, amiről beszéltél? – kérdeztem megdöbbenve. Azt hittem, valami bevásárlóközpontról beszélt, de ez határozottan nem az.

- Igeeeeen! – mondta izgatottan. –Sajnálom, hogy pont a hónapfordulótokon ráncigáltalak el, de csak mára sikerült belépőt szerezzek. Elég nehéz beszerezni ezeket.. pf.

- Semmi baj…majd megünnepeljük máskor. – vakargattam a tarkómat. Az igazat megvallva nagyon vártam ezt a napot, még ajándékot is vettem. És terveztem valami MÁST is. Egészen mást… - De miért nem Yonggukot hívtad el??

- Hívtam. De megint hisztizik és nem akar eljönni velem. Rosszabb, mint egy kislány ilyenkor. – nevetett kínosan.

- Nekem mondod? – nevettem vele. Bementünk az épület ön működös ajtaján és a recepciós pulthoz sétáltunk.

- Jó napot! Két szobafoglalás van Bang és Himchan néven korlátlan medencehasználattal. – szólt oda kedvesen a recepciós csajhoz.

- P-persze, máris adom a kulcsokat. – hadarta a lány, eléggé zavarba jött Himchan mosolyától. Hátrafordult a kulcsokat tartalmazó szekrényhez, addig én halkan letámadtam Himchant.

- Szobák??

- Igen. Tudod egy hotel is tartozik a fürdőhöz.

- Úgy értem… mit tervezel még? – kérdeztem lehűlve. Legalább az estét Elial akartam tölteni.

-  Kééérlek, ne hagyj itt egyedül! Eli biztos nem haragszik meg, majd megbeszélem vele én. – kérlelt.

- Ki fog nyírni. De oké… ha már itt vagyok. De a kiskutya szemeket hagyd meg Yongguknak. – mosolyogtam rá. Túl jó szívem van.

- Iggggenn, köszi! – kiáltott fel.

- Öhm… itt vannak a kulcsok. – adta át a recepciós lány a két apró tárgyat. –Érezzék jól magukat!

- Köszönjük. – ezzel elindultunk a szobákhoz vezető lépcső felé. Az épület nagyon modern volt, összeillő díszekkel és tárgyakkal. – Az én szobám ezen a folyosón van. – mutatott a második emeleten lévő szobák felé. – A tiétek… öhm akarom mondani a te szobád pedig arra. – mutatott az ellenkező irányba.

- De miért kell külön szoba? – kérdeztem. Az egy dolog, hogy melegek vagyunk, de attól még simán lehetne egy szobánk.

- Yongguk………

- Már mindent értek.

- Akkor úgy fél óra múlva találkozunk itt. Addig sziaaaaaa~! – s már rohant is a szobája felé.

- Remek. Vajon Eli most mit csinálhat? – tűnődtem, míg én is elértem a szobámat. – Biztos Red Bullt vedel és a többiekkel szórakozik… - elővettem a kulcsomat, amit Himchan a lépcsőn feljövet adott ide,  beledugtam a kulcslyukba, ráfordítottam, ami a zár kattanásával járt. Nagy nehezen kinyitottam az ajtót és…

- Meglepetééééééééééés! – ugrott a nyakamba egy ismerős galamb.

- Úristen Eli! Hát te? – kérdeztem meglepetten. – Himchan… de hát… HIMCHAN! Hát erre ment ki a játék. – nyugtáztam boldogan.

- Igazából az én ötletem volt.

- Mi? De hát… neked vannak jó ötleteid?

- Héééé!  - sértődött meg.

- Csak vicceltem, nyugi. – adtam egy csókot ajkára.

- Szóval… - ölelt meg. – Boldog egy hónapot. Szeretlek.

- Én még jobban szeretlek te bolond. – bújtam oda hozzá. Még vagy két percig ölelgettük és csókolgattuk egymást, majd elkezdtünk készülődni.  Letettem a cuccaimat a szobába, s körbenéztem. Elég nagy volt, stílusosan berendezve. Egyetlen ággyal. Tökéletes.

- Kész vagy már? – kiabált kis a szobához tartozó fürdőszobából szerelmem.

- Én készen… de Himchannal mi lesz?

- Oh hát, Yongguk is itt van. Biztos vagyok, hogy ellesznek. A folyosó másik végén. – jött ki a helyiségből. Egy szál fürdőruhában. Láttam már a testét, nem is egyszer, de most még szexibb mint volt. Már ha ez lehetséges. Akárhányszor látom, kedvem lenne letámadni és… de nem akarjuk elsietni. Még neki is és nekem is furcsa ez a meleg-dolog. De persze mindenre sort kell keríteni…

- Értem. – válaszoltam kicsit rekedten. Szám kiszáradt, pedig nem is volt meleg a szobában. Nyelvemmel megnyaltam szám szélét, amit Eli szépen végig is nézett. Aztán már csak egy nyelvet éreztem az enyém mellett.  És ismét csókolózva álltunk az ajtóban. Kezeivel hajamat cirógatta, amit egyszer csak abbahagyott.

- Menjünk. – mondta, megfogta a kezem és kiléptünk az ajtón. Kézen fogva indultunk el a fürdők felé, amit a szemben jövő emberek jól meg is néztek. Zavartan néztem Elira, aki nem engedte kivenni a kezem. – Szard le őket. – adott egy puszit az arcomra.

- Hát, rendben. – lassan leértünk a földszintre, ahol ismét az információs pult felé mentünk, de most a másik oldalán mentünk ki az ajtón. A recepciós lánynak majdnem kiesett a szeme. Az épület ezen részén szobák helyett, medencék voltak. Rengeteg medence.

- Erre! – húzott Eli az egyik kinti medence felé. Ez a medence el volt kerítve a többitől, egy hatalmas fallal, mintha egy külön szobában lenne. A szabad ég alatt. Mire kiértünk a nap már lenyugvóban volt. A medence egy természetesnek tűnő, mini tó szerűség volt, gőzölgő vízzel megtöltve. Körülötte igazi növények és egy mini vízesés volt. – Ez a mi privát medencénk.

- Ez komoooly?? Dezsíír. – adtam hangot a boldogságomnak.

- Úgyhogy azt csinálhatunk, amit akarunk. – hangjában valami új csengett, amit nem tudtam hova tenni.

- Akkor menjünk is be a vízbe. – indultam meg, de Eli megakadályozott. Féloldalasan rám mosolygott és… egyszer csak, úgy ahogy volt lehúzta rólam a fürdőgatyát. Ő is levette az övét, én pedig majdnem ott haltam meg. Valahogy rohadtul melegem lett.

- Most már mehetünk. – lépett bele a vízbe. – Yongnam? Csak nem szégyenlős vagy?? – nézett végig rajtam, mikor nem akartam felé fordulni.

- Dehogy! – indultam meg felé. – Csak nem akarom, hogy idegenek meglássanak. –hazudtam. Valójában féltem kicsit, hogy elmegy tőlem a kedve.

- Ahaa… persze. Na, gyere már. – megfogta a kezem és belehúzott a vízbe. A medence szélén kialakított ülőkék voltak. – Ide nem jön be senki… mondtam, hogy a privát medencénk. – kacsintott.

- Okéé. – elhelyezkedtünk az ülőkén és csak néztünk egymásra. Majd hirtelen Eli keze elindult.. mindenfelé. Magához húzott s mohón rátapadt az ajkaimra, utána a nyakamra. Én sem tétlenkedtem, minden érintésére azonnal válaszoltam, aminek az eredménye már nem csak ülőhelyzet volt. A medence közepén faltuk egymást, a víz az alap melegségénél sokkal forróbb lett. A levegő nedvességtartalma a magasba szökött, a gőz egyre sűrűbben vett minket körül. Éreztem, eljött az idő. Nyelvével már az egész felsőtestemet bejárta, s ekkor… ujjával elindult lefelé.

- Héé mit csinálsz???? – kiáltottam fel, amikor megéreztem a bejáratomnál.

- Hogy-hogy mit?? – nézett rám, mint egy hülye. – Hát.. nem ezt kéne..

- Én. Nem. Leszek. Alul. – mondtam ki lassan és érthetően a szavakat.

- Miről beszélsz??? Azt ne mondd, hogy nekem kéne alul lennem……

- De azt mondom.

- Azt már nem. – nézett rám komolyan.

- Márpedig de… vagy nem lesz semmi. – elhúzódtam a medence másik végére és elfordultam tőle. Hallottam a felháborodását, de nem vettem figyelembe. Még hogy én legyek alul. Neeeem azt nem.

- Yongnam… kérlek. – jött közelebb. Nem válaszoltam. – De ne csináld máááááár. Ne tudd meg mennyire vártam már erre. És hogy… mennyire kívánlak.

- Jól van.

- Akkor te leszel al-

- Nem. Mindketten.

- Miiiiiiii???

- Cserélünk.

- Hogy……………mi?

- Cse-ré-lünk. – ismételtem meg. 

- He? – nézett rám még mindig értetlen fejjel.

- Mondom… - pár percig fontolgatta a dolgot, láttam rajta, hogy nagyon mérlegel.

- Rendben. Benne vagyok… - közeledett. – Akkor ki kezdi? – húzódott perverz mosoly az arcán.

- Te.

- Yongnaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaam~ - nézett rám vágytól izzó tekintettel.

- Jól van, akkor én kezdem. – szinte végig se tudtam mondani a mondatot már le is támadott. Az előbbinél szenvedélyesebben kezdett el csókolgatni. Kiemelkedett a vízből, én pedig nyaka köré fontam karjaimat és a derekánál kulcsoltam össze lábaimat. Ez a medence szerintem még nem élt meg ilyet. Nyakamon munkálkodott, miközben kezével ismét felderítő útra indult lefelé. De most már nem állítottam meg, aminek eredményét pár pillanat múlva meg is éreztem magamban. A hirtelen jött fájdalomtól Eli hátába vájtam körmeim. Szememet összeszorítottam, s közben próbáltam minél hamarabb megszokni az új érzést. Nem gondoltam volna, hogy ezen kell keresztül menni ilyenkor. Ujját lassan kezdte el mozgatni bennem, ami szinte szét feszített. Remélem nincs a közelben senki, mert egyre hangosabbakat nyögtem Eli kezei alatt. Első ujját hamarosan követte a második, majd a harmadik. Ezalatt ráébredtem arra, hogy ez valójában kibaszott jó érzés. Pár percig élvezkedtem ujjai hatására, majd hirtelen kihúzta őket belőlem.

- Yongnam bizt…

- Haladj máááár. – sürgettem szerelmemet a következő lépésre. Mélyen belenéztem szemeibe, már értem mi volt az a csillogás korábban. A vágy.

Pár pillanattal később már magamban érezhettem szerelmemet. Első reakcióm: egy hihetetlen lányos sikítás, amire még én sem tudtam, hogy képes vagyok. Második: teljes testem megremegett az élvezettől. Elit határozottan lenyűgözte az érzés. Még sosem láttam ennyire élvezni valamit. Lassan elkezdett bennem mozogni, aminek eredménye még több behatározhatatlan lányos nyögés tőlem. Visszahúzódtunk a medence szélén lévő ülőkéhez, hogy kényelmesebb legyen, majd egyre csak gyorsított, amit már olyannyira élveztem, hogy nem tudtam magammal mit kezdeni. Kezeimmel már bejártam Eli egész hátát, így áttértem a hajára. Erősen húzogatni kezdtem vizes tincseit, bár szerintem meg se érezte az adrenalin hatása alatt. Szája ismét megtalálta enyémet, erősen tépni kezdte azokat. Vajon mit kapna, ha valaki véletlenül besétálni ide? Vicces helyzet lenne. Nem sokáig tudtam ezen elmélkedni, ugyanis éreztem, hogy hamarosan elérem a csúcsot. Még mindig csókolóztunk, amikor mindkettőnk háta megfeszült és, szinte egyszerre élveztünk el. A hirtelen jött élvezet miatt kiharaptam Eli száját, ami eléggé meg fog látszódni.

-Ahhhhhhhh. – nyögtem, miközben kihúzódott belőlem. Pár percig lihegve, ölelkezve pihentünk. Eli rám nézett, láttam rajta, hogy ismét készen áll. Ám nem az történt, amire számítottam. Közeledni akartam, de eltolt.

- Csak nézz. – magához nyúlt elöl és… hátul. Ezt nem hiszem el. Magát kezdte tágítani. Láttam rajta, hogy kényelmetlenül érzi magát, de miattam megtette. Elmosolyodtam és közelebb mentem. Megfogtam a hátul munkálkodó kezét és segítettem neki. Így együtt tágítottuk ki őt, közben – hogy élvezetesebb legyen számára- elől is besegítettem. Apró csókokat leheltem ajkaira, amiből halk nyögések szűrődtek ki. Egyre hangosodtak nyögései, ami engem még jobban izgattak, már nem tudtam visszatartani magam. Kihúztam kezét magából és két pillanat alatt belé hatoltam. A hatás megvolt, most már kétszer hangosabban nyögött szerelem, és én is. Csakhogy Eli nyögéseiben nagyobb élvezetet hallottam ki. Nahoppá, mégis csak jó ötlet volt ez a csere. Ami engem illet, ez az érzés erőteljes volt. Szinte elvesztem Eliban. Még nem szexeltem senkivel, de ez a legjobb érzés, amit valaha éreztem. Én is, csakúgy, mint Eli az előbb, elkezdtem mozogni. Egyre gyorsultam, míg a végén egy még hangosabb kiáltással mentünk el ismét. Kicsusszantam belőle, majd egymás karjaiba borulva pihentük ki a szex fáradalmait.

- Háth ez… - szólalt meg pár perc múlva szerelmem.

-… kurva jó volt. – fejeztem be mondatát. Ha tudtam volna, hogy ez ennyire jó nem vártam volna ennyit. De ami azt illeti talán mégis így a jó. Szerelemből csináltuk és ez a lényeg. Nem csak az élvezetért tettük, amit tettünk, hanem egymásért. Ez még jobban rávilágított arra, hogy mennyire szeretem Elit.

Még egy pár órán keresztül áztattuk magunkat a meleg vízben, majd felvettük a fürdőnacit és a köntöst, amit magunkkal hoztunk. Felmentünk a szobába, átöltöztünk pizsamába és ledőltünk az ágyra, egymás mellé… pontosabban egymás karjaiba.

- És hol van az én ajándékom? – adott egy puszit a homlokomra.

- A koleszban, hol lenne? Mintha tudtam volna, hogy itt leszel…

- Ja tényleg. De tudod, nekem elég, hogy itt vagy nekem.

- Jaj, Eli. – böktem meg oldalát.

- És még jobb, amikor éppen... – kezdte el cirógatni az oldalam. – amikor… - nem vártam meg, míg végig mondja, ismét ajkára tapadtam. Két perc múlva a pizsik már a földön, mi meg egymáson a takaró alatt voltunk. Úgyhogy kipróbáltuk az ágyat is.

- Jó reggelt, Yongnam. – keltett Eli másnap reggel. – Menjünk reggelizni.

- Jó regg…aúú.

- Mi a baj??? – nézett rám kerek szemekkel.

- Fáj… basszus ez fáj. – ültem fel nagy nehezen az ágyba.

- Hol???

- A… seggem. Basszus ez nagyon fáj.

- Öhm…  nekem is. – nevetett kínosan Eli. Fájdalmak mellett elkészültünk, felöltözünk és összepakoltuk a cuccunkat. Elindultunk a földszint felé, ahol egy kisebb kávézó volt kialakítva. Leérve megpillantottuk Yonggukot és Himchant. Furcsán végignéztek rajtunk, majd összenéztek.

- Én nyertem. – szólalt meg Himchan.

- Dehogy iis. Nem látod, hogy mindketten úgy állnak, mint akit… - leesett, hogy miről beszélnek. Idegesen odatrappoltam hozzájuk és megszólaltam.

- Ti most komolyan azon fogadtatok, hogy……………………………………………….. ki…. hogy ki …

- Bocs, Yongnam. De lehetetlen eldönteni, hogy melyikőtök a dominánsabb. De úgy látom megoldottátok IGAZSÁGOSAN.  

- Yongguk. Himchan. Meneküljetek… - szólalt meg végül Eli is egy horrorfilmbe illő hanggal.

- Ugyan már Eli. Biztos jó éjszakát töltöttetek a MELEG vizű forrásban. – folytatta az incselkedést Himchan.

 

- Te most komolyan poénkodsz???? –  tért ki a hitéből szerelmem.

- Ráadásul meleg-poénok… Yongguk fel szeretnélek világosítani, hogy te is meleg vagy. – mondtam ikertestvéremnek egy mosollyal az arcomon.

- De most már ebben is hasonlítunk. – kacsintott Yongguk. Eli már piros volt az idegtől, de végül nem tört ki belőle. Pedig szerintem le tudott volna verni egy egész seregnyi Kibum-féle embert idegességében. Közösen megreggeliztünk, bár Eli nem nagyon szólt Yonggukékhoz, és az üléssel is problémáink akadtak. Himchan már eléggé hozzászokhatott. Vagyis gondolom Himchan…