[Driving me crazy~] Extra

[nos hát ^^… a második fejezetben Yongguknak volt egy álma, amiben Himchan szerepelt és nem emlékezett rá… ebben a rövid extra fejezetben ezt az álmot írtuk le. Köszönöm mindenkinek, aki eddig olvasta a ficit ^^♥]

Zuhantam… nem éreztem mást csak, hogy zuhantam a mélységbe. Majd hirtelen szilárd talajt éreztem a lábam alatt. Kinyitottam a szememet, és egy nagy, kerek medence szélén találtam magam. Rajtam, csak egy fürdőnadrág volt, nem értettem, hogy mit keresek ott. Aztán halk kiáltásokat hallottam meg a vízből. Valaki épp levegőért küzdött. Amikor feleszméltem, hogy ki az teljesen kétsége estem. Gondolkodás nélkül beleugrottam a vízbe, és elúsztam a fuldokló fiú felé.

- HIMCHAN!!! HALLASZ??? Itt vagyok, kapaszkodj belém! – ordítottam, hogy tudja, itt vagyok. Nem válaszolt, mire odaértem már csukva voltak a szemei. Gyorsan kivonszoltam a partra és kifektettem a medence szélére. Istenem, hogy történhetett ez. Felelevenítettem az elsősegély szabályait és újraélesztést alkalmaztam rajta. Egy pár nyomást gyakoroltam a tüdejére, majd mivel nem történt semmi szájon át kezdtem lélegeztetni.

- Himchan!! Nem hagyhatsz itt érted???? Kérlek… kérlek, ne hagyj itt engem. Én… - már a könnyeimmel küszködtem, amikor köhögni kezdett és a fölösleges víz kijött a tüdejéből, majd kinyitotta a szemeit.Megkönnyebbülten felsóhajtottam, majd magamhoz öleltem remegő testét. Annyira megijedtem… hogy… elveszíthetem… NEM AKAROM ELVESZÍTENI! Erősen öleltem és soha többé nem akartam elengedni. Soha. Himchan hirtelen kissé elhúzódott, majd puha ajkait szorosan tapasztotta az enyémekre. Nem toltam el magamtól… sőt, szenvedélyesen csókoltam vissza. A levegő szinte forrni kezdett kettőnk között, miközben egyre mélyítettük a csókot. Ölembe húztam, ő pedig a derekam köre fonta a lábait, a csókot meg nem szakítva. Bementünk a medencébe, majd finoman a falhoz nyomtam Himchant. A nyakát apró csókok kíséretében fedeztem fel, egyre lejjebb haladva. Himchan szégyenlős nyögéseket hallatott majd fölhúzott még egy heves csókcsatába invitálva, amit készségesen fogadtam el. Szinte faltuk egymás ajkait, egyikünk se bírt magával. Nem is értem, hogy eddig mi tartott vissza, hogy ne vessem rá magamat. Csókunknak csak az oxigén hiánya vetett véget. Már épp húztam volna le a fürdőnadrágját amikor… amikor a medence közepe elkezdett kettéválni, és egy sötét alak megragadta Himchan lábait. Az alak a mélység felé húzta, Himchan arcára félelem ült ki és a nevemet kiáltozta.

- Himchaaaaaaan! Engedd el őt!!!! – próbáltam utána nyúlni, de képtelen voltam. Egyszerűen, nem mozdult se a kezem, se a lábam, az alak pedig egyre csak húzta magával Himchant.

- NEEEEM! NEM EGEDEM!!! ÉN…. SZERETEM ŐT ÉS NEM VESZÍTHETEM EL!!!

Ezek után már csak arra emlékszem, hogy felébredtem…