[Driving me crazy~] 21.fejezet

BOLDOG SZÜLINAPOT YONGGUKNAK♥ 

éés Boldog Húsvétot mindenkinek ^___^♥

Himchan POV

Telnek a napok, a hetek, a helyzetünk pedig semmit sem változott. Esetleg annyit, hogy egyre jobban hiányzik Youngjae-ék társasága. Persze néha hozzám is odajöttek, de Yongguk nem jöhetett. Úgy elszaladt az idő, hogy észre sem vettük és már március vége fele jártunk, ami egyet jelentett a Bang ikrek szülinapjával. Egyik délután szerelmem elment Ilhoonékkal találkozni, meg hogy megnézze minden rendben van-e. Épp nagyban fetrengtem az ágyon azon agyalva, mit is adhatnék neki, aminek örülne is. Kibum valami barátaival találkozott, úgyhogy nem kellett magyarázkodnom sem. Agytekervényeim komoly munkáját kopogás, majd Zelo hangja szakította meg.

- Himchan itt vagy?

- Igen. Gyere csak be. Mit szeretnél?

- Neem. Inkább gyere te, a könyvtárban megbeszélést tartunk.

- Mit kell megbeszélni? - csodálkoztam.

- Elég fontos, és szükség van rád is. - felpattantam és kíváncsian elindultam Junhong után. A könyvtárban abba a kis sarokba vezetett, ahol a vidámparkot beszéltük. Ahogy elnéztem mindenki ott volt és csak rám vártak. Kényelembe helyeztem magam és vártam. A nagy csöndre felnéztem és mindenki engem bámult.

- Mi az? - értetlenkedtem.

- Nem tudod? - csodálkozott Kevin.

- Azt sem tudom minek kellett idejönnöm...

- Hát Yongguk és Yongnam szülinapja miatt.. - világosított fel Eli.

- Mi van vele? Még mindig nem értem...

- Úgy gondoltuk, hogy meglepetés bulit szervezünk nekik. - kezdte magyarázni Kiseop. Végre valaki normális... - És bár tudjuk, hogy már nem vagytok együtt, de egyrészt Yongnam miatt jönnöd kéne, másrészt Yonggukot te ismered legjobban.

- És velem mi lesz?? - reklamált Eli tettetett sértődöttséggel.

- Te használhatatlan vagy. - röhögött Kiseop.

- Szerintem pedig kimondottan örülne ha előugranék egy óriási tortából egy RedBull ruhában...

- Erről beszélek... - nevetett tovább, majd nagy nehezen befejezte. - Elkélne a használható segítség..

- Hát.. Kibérelhetnénk egy helyet, hogy ne zavarjanak minket ünneplés közben. A torta jó ötlet, Eli bizarr ruhákban már kevésbé. Szeretnénk, ha jövőre is tarthatnánk nekik bulit. Ajándékra gondoltatok már?

- Yongguknak nehéz a kedvére tenni, de majd kitalálunk valamit. - vette komolyra a szót végre Eli is. - Yongnamról viszont tudom, hogy régóta titkos vágya egy új gitár. Összedobhatnánk rá a pénzt és még egy jóféle erősítőt is mellé csomagolhatnánk..

- Honnan tudsz te Yongnam titkos vágyairól? - csodálkozott Jongup.

- Több mindent tudok, mint gondolnád. - mosolygott sejtelmesen.

- Én tudok egy jó helyet, megyek is és beszélek a tulajjal. - állt fel Daehyun.

- Mi pedig utánanézünk a hangszernek.. - vonszolta maga után Kiseopot Kevin.

- A gitárról se feledkezzetek meg! - kiabált utánuk Eli, de választ már nem kapott. Lassan mindenki talált magának feladatot a bulival kapcsolatban, míg végül Elial ketten maradtunk.

- Szóóóóval.. Mit kap tőled Yongguk??? - vigyorgott rám.... nem is tudom hogyan, de elég ijesztőre sikeredett.

- Sajnos fogalmam sincs. Valami személyeset szeretnék, de semmi normális nem jut eszembe. - sóhajtottam.

- Mit szólnál egy páros nyaklánchoz? Úgyis oda van a fura dolgokért, mióta együtt vagytok. - válaszul felemeltem a pólóm alól a medálom. - Akkor egy meztelen fotósorozat? Természetesen rólad. Szerintem imádná. Most meg, hogy külön szobában vagytok még hasznát is venné. - röhögött. Hogy Eli mekkora marha... Viszont hirtelen nagyon jó ötletem támadt.

- Kössz Eli, azt hiszem most mennem kell.. - veregettem vállon, majd indultam.

- Himchan kivételesen nem gondoltam komolyan!!! - de addigra már ott sem voltam. Természetesen hülye lennék meztelen fotósorozatot készíteni, bár megihletett az biztos. Visszarohantam a szobába és a szekrényem legmélyének a legmélyéről elővadásztam azt a bizonyos pink miniruhát, amit akkor kellett felvennem, mikor Eli összezárt minket az öltözőbe. Úgy emlékszem kifejezetten tetszett Yongguknak a látvány. Gyors magamra öltöttem, beálltam a tükör elé, szexin pózoltam és lefényképeztem magam. Ez után gyors visszaöltöztem és elrohantam a könyvesboltba. Yongguk régóta emlegetett egy könyvet, amit el szeretne olvasni, de nem volt rá még lehetősége. Az eladó lány meglepődött, hogy nem mangát veszek, pláne nem melegekről szólót. Épp sétáltam vissza a sötétbe a koleszba, mikor valaki elkapott és megpördített.

- Hova ilyen sietősen?? - mosolygott rám szerelmem. Egyből az ajkai után kaptam. Kéz a kézben sétáltunk vissza, közben megkérdezte mit vettem. Majdnem lebuktam, de lerendeztem annyival, hogy az új yaoi mangámat. Már azt hittem megúsztam, ekkor jött szembe Eli, hogy mindent elrontson...

- Ilyen gyorsan végeztél Himchan? Nem lesz valami tartalmas album. - röhögött.

- Miféle album? - csodálkozott a szerelmem.

- Túl sok RedBull... - reméltem, hogy beveszi és szerencsémre így is lett. Mivel sajnos nem akadt időm, hogy előhívassam a mesteri fotómat, kénytelen voltam azt az idióta galambot megbízni ezzel a fontos titkos feladattal. Mikor meglátta a képet először kiröhögött, aztán tiltakozott, hogy ő ugyan nem égeti magát egy ilyen képpel. Persze miután nem én, hanem egy karton RedBull kérte őt erre, szívesen beleegyezett. Ő elment előhívatni, én pedig a boltba inni venni neki. Nem is tudom mi lenne velem enélkül az idióta nélkül. Másnap este kézhez is kaptam. A könyv első lapjára ráírtam, hogy "Nagyon boldog szülinapot!♥ Himchan", a fénykép hátuljára pedig, hogy "Remélem a könyvjelző nem vonja el nagyon a figyelmed az olvasmányról;)" Betettem az első oldalhoz, gondosan becsomagoltam és elrejtettem. Alig vártam a szombatot, hogy odaadhassam neki, nagyon izgultam, hogy vajon mit szól hozzá.

Yongguk POV

A nyaraló után folytattok a titkos találkozásokat Himchannal. Nagyon rossz volt ismét a hazugságok mögé bújni, de nem tehettünk mást. Közben a bandával folyamatosan erősödtünk, új tagokat fogadtunk be és egy komplett tervet is felállítottunk arra az esetre, ha Taeyang gondol egyet és tesz egy rossz lépést. Teljesen belemerültem a banda ügyeibe, úgyhogy másra nem nagyon tudtam koncentrálni. Kivéve Himchant… persze, rá bármikor.

Egyik héten a többiek elég furcsán kezdtek el viselkedni. Eli folyamatosan körülöttem szaglászott, a többiek meg értelmetlen kérdésekkel bombáztak. Még Himchan is dugdosott előlem valamit. Komolyan nem értem mi ütött beléjük. Péntek délelőtt már egy meghívót is kaptam Eli esküvőjére. Néztem ám, hogy miafasz. De elég komolyan nézett ki, és azt mondta, hogy ha nem megyek el élete legfontosabb estéjére kinyír. Ilyen bizarr hetem se volt még.

De végül elindultam a megadott helyre. Este. Ki házasodik este egy szórakozóhelyen? Jó persze, nyilván nem hittem el, de azért elég vicces, hogy próbálkozik. Az okát még mindig nem értettem ennek a rendkívüli meghívásnak, mivel semmi különös nem volt ezen a napon. Elkönyveltem magamnak, hogy biztos agyára ment a RedBull és meghibbant szegény. Egy terepmintás nadrágot és sima fekete pólót vettem fel, a hajamat felállítottam. Bár nem tudtam mire készüljek, úgyhogy nem erőltettem meg magam. Felhívtam Himchant, hogy tud-e róla valamit, de nem vette fel a telefont. Fura. Nagy nehezen megtaláltam a helyet, ami a kolesztól kb fél órára volt. Körbenéztem, de nem láttam senkit kívül. Bent nem volt világítás a zene pedig nem szólt.

- Ezzzzzzzzzzzzzzzzzzz most komolyan átvert?? – motyogtam magam elé. – Nem hiszem el…

- Yongguk?? – szólalt meg egy hang mögülem.

- Yongnam? Te mit keresel itt?? – kérdeztem ledöbbent arcszerkezettel.

- Hát… Eli esküvőjére jöttem. – mosolygott boldogan.

- Most ugye nem hitted el komolyan? Nem lesz semmilyen esküvő… - hangoltam le.

- Yongguk … milyen nap van ma? – komolyodott el.

- Nem tudom… hmm.. március... – gondolkodtam.

- Igen… március … vége… - mutatott rá a lényegre. Eeeeeeeeeeelfelejtettem.

- Hoppá. – vakargatom a tarkóm.

- Neked is boldog szülinapot, Yongguk. – kacsint rám.

- Neked is Yongnam!! – ölelem meg az ikertestvéremet.

- El de hiszem, hogy ekkora hülye vagy. – nevetett ki.

- Bocsi… de mostanában lefoglalt a banda.

- Megértem… na, gyere menjünk be. Már biztos nagyon várnak. – mutatott az ajtóra, amint egy zárva felirat lógott. Én mentem elől, lassan benyitottam az ajtón, ami a felirattal ellentétben nyitva volt. Abban a pillanatban, ahogy nyílt az ajtó feloltódott a villany és Eliék különböző tárgyak mögül ugrottak elő egy 1000 wattos mosollyal az arcukon.

- MEGLEPETÉÉÉÉÉÉÉS! – kiabálták egyszerre. Vinseopék, Daehyun, Zelo, Jongup, Youngjae és Eli hangja töltötte be az egész szórakozóhelyet. Még pultosok se voltak bent.

- Úristen, erre TÉNYLEG nem gondoltam, Eli! – „lepődött meg” Yongnam. – Már azt hittem tényleg összejöttél egy aranyos csajjal. És egyből össze is házasodtok.

- Most miért? Szerintem jó ötlet volt. – nevetett az emlegetett.

- Srácok ezt nem kellett volna… - szólaltam meg én is. – Köszönjük! Teljesen kiment a fejemből…

- Mire valók a barátok. – ölelt meg Kiseop. – Gyertek és ünnepeljünk.

- Yoooooooonnggguuuk~ Yongnaaaaaaaaaaaam~ - ugrott a nyakunkba Zelo. – Boldog szülinapoooooooooot! – énekelte. Teljesen pörgött.

- Köszi, Zelo. – simogatta meg a fejét Yongnam. Pár perc múlva Himchan jelent meg egy extra nagy tortával a kezében. Nagyon meglepődtem.

- Boldog szülinapot fiúk! – szólalt meg félénken s közben letette a tortát az előtte lévő pultra. Én csak néztem Himchant, Yongnam már rég a tortánál állt. Csak öt néztem, a többiekről már meg is feledkeztem.

- Na mi lesz már Yongguk? – terelte el a figyelmem Daehyun hangja. – Előttünk ne színészkedjetek. Látjuk rajtatok, hogy már alig bírjátok egymás nélkül.

- Így van. – helyeselt Youngjae.

- Nézzétek… csak mi vagyunk itt. Nem is értük, hogy hogy titkoltátok el előttünk. – folytatta Youngjae.

- Mi-mi nem… - próbálta meg kimagyarázni a helyzetet Himchan, de nekem már elegem volt. Egyenesen odamentem szerelmemhez és megcsókoltam. A többiek eleresztettek egy „húúúú”-t, mellé még tapsoltak is. Persze Eli nem hagyhatta ki a "Menjetek szobára!" szövegét se. Ha tudná, hogy már megvolt és történetesen az ő szobájába... Miután csókunk megszakadt, rámosolyogtam Himchanra, majd elmagyaráztuk a többieknek az egészet. Hasonló reakciójuk volt, mint Elinak.

- De most ne gondoljunk erre. – terelte el a témát Yongnam. – Együnk tortááááááááááááá~t. – Felvágtuk a hatalmas tortát és mindenki belakott belőle. Természetesen a piásüvegek se maradhattak ki. Mindenki átadta az ajándékokat  kivéve Himchan.

- Yongguk… eljönnél velem valahova? – jött oda hozzám kedvesem.

- Mi? Hova…?

- Ahol kettesben lehetnénk. Utána visszajöhetünk… - pirult el.

- Rendben, menjünk. – Szóltunk a többieknek, hogy egy kicsit eltűnünk, mire mindenki sokat sejtetően nézett ránk. Nem értem… A sötétbe kézen fogva indultunk el az úton. Himchan a szokásos parkba vezetett, ahol leültünk egy padra.

- Tessék, itt az ajándékod. – nyújtott át egy csomagot.

- Ó hát… köszönöm. – adtam egy puszit a szájára. Lassan leszaggattam róla a csomagolópapírt és megláttam azt a könyvet, amit már régóta el akartam olvasni. – Úristen, köszönöm!

- Nézz bele. – Kinyitottam az első oldalon, és azt hittem leesek a padról.

- Te. Jó. Ég. Hát ez nagyon szép ajándék. – nevettem el magam.

- Naaaa~ ne nevess ki. Úgy gondoltam tetszeni fog… - hangjából csalódottság hallatszott.

- Nagyon is tetszik. – nyugtattam meg. – Köszönöm. – ismételtem meg és mélyen megcsókoltam.

- Lám, lám, lám… - szakított félbe minket egy hang. Odakaptuk a fejünket és leesett az állunk. A kezem ökölbe szorítottam az idegtől. – Nem ebben egyeztünk meg, Hercegnő.

- T-taeyang. – nyelt egy nagyon Himchan.

- Tudod, ez nem volt szép tőled…- a közeli lámpa fényében látszódott arcán a düh.

- Szerintem meg tőled nem volt szép, hogy erre kényszerítetted Himchant. – álltam fel. Ekkor vettem észre a Taeyang mögött sorakozó embereket. Mind az ő bandájához tartoztak.

- Ugyan már, Yongguk. Nem is értem mit eszel ezen a nyomorékon. – bökött oda a fejével Himchanra. Az a bizonyos pumpa egyre feljebb kezdett araszolni. – Hányok tőletek… persze biztos jó lehet dug… - nem hagytam, hogy végigmondja. Jobb öklöm telibe találta az arcát. Erre a bandatagok egyszerre ugrottak és lefogtak engem. – Ez most fájt tőled…

- Hagyjátok békén!! – ordítozott a háttérbe Himchan. Erre Taeyang is felfigyelt és odalépett hozzá.

- Figyelj Himchan, most megnézheted mi az eredménye a szófogadatlanságodnak… Mehet fiúk. – utasította a fogvatartóimat. Ütöttem, ahogy tudtam, de túl sokan voltak, így könnyen a földre szorítottak. A fájdalommal nem is törődtem, csak Himchan aggódó hangja, amiben már a sírás jelei is tisztán hallatszódtak. Teljesen megőrültem, rúgtam, ütöttem, ordítoztam.

- Himchan, menj el!!!! – kiabáltam felé.

- Óóó, nem megy ő sehova. Szépen végig nézi.

- ROHADJ MEG TAEYANG! – tört ki Himchan. Rávetődött Taeyangra, de gyengébbnek bizonyult, így végül ő került a földre.

- Himchant. HAGYD. BÉKÉN. – figyelmeztettem Taeyangot. Mindeközben kaptam az ütéseket minden felől.

- Hogy mi? Azt mondod, nem kapott még eleget? Ahogy akarod… - ruhájánál fogva felhúzta és újra ellökte, ezúttal erősebben. Taeyang csak nevetett rajtunk. Ez volt az utolsó dolog amire emlékszem, ugyanis a sok sérüléstől elveszettem az eszméletem…